Kétszínűek

Cím: Kétszínűek

Mosolyogtok egymásra, de már ásod a gödröt,

Kézfogás közben számolod, mikor dögöljön meg.

Barátság nálatok csak ideiglenes bérlet,

Amíg hasznod van belőle, addig testvérnek nézlek.

A szavak cukormázasak, a szándék meg penészes,

A tekintet árulkodik, a lélek meg férges.

Egymás sírját ássátok, verseny van a mélyben,

Ki döfi előbb hátba, ki mosolyog szebben.

Kétszínű világ, kétszínű emberek,

Szemtől szembe angyal, hátul meg szemetek.

Eskü, itt mindenki mindenkire vadászik,

Aki ma kezet fog, holnap már el is tapos itt.

Hazugság a nyelveteken anyanyelv szinten,

A tisztesség ritka, mint fény a pincében.

Ha dőlsz, nem segítenek, csak fotózzák a tested,

Hogy legyen mit mesélni, miközben röhögnek rajtad.

Egymás torkán álltok, de békéről dumáltok,

A szívetek fekete, csak fehérnek mutatjátok.

Ha sikeres vagy, irigységből imádnak,

Ha zuhansz egyet, akkor már sírt is ásnak.

Nincs itt barát, csak érdekszövetség,

Ha elfogy a haszon, vége a szövetnek rég.

Aki ma mögötted áll, holnap eléd lép,

Hogy ő mondhassa: „én mondtam”, mikor eltemetnék.

Kétszínű beszéd, kétszínű tettek,

Egymást marcangoljátok, mint éhes vademberek.

Itt mindenki prédát lát a másik szemében,

És csodálkoztok, hogy vérben áll ez az élet.

Nézz körül: maszk, maszk, maszk,

Az őszinteség halott, a lelke már rothadt.

A sírás is színjáték, a részvét csak póz,

Belül számoljátok, mit ér majd a koporsó.

Én inkább egyedül, mint köztetek vakon,

A csend nem árul el, a magány nem basz át, komám.

Ti egymás sírját ássátok napi rutinból,

Aztán sírtok, hogy ez a világ miért ilyen undorító.