Kutya szoríto

Cím: Kutya szorító

Kutya szorító, mikor szembe nézel,

nem futsz tovább, mert a múltad elér téged.

Kérdések állnak, mint fal a szobában,

nincs több kifogás, csak igazság darabokban.

Szemed rebben, a hangod megremeg,

amikor kimondják azt, amit eddig temettél el.

Tükör az arcodba, nincs rajta filter,

itt nem segít a dumád, se a régi imidzs.

Minden szó bilincs, minden csend üt,

a levegő elfogy, mikor a tények összezárnak körül.

Kutya módon szorít, nincs menekülőút,

ha lebukik a maszk, és látják, ki vagy ott belül.

Kutya szorító, amikor kérdeznek,

és hirtelen már nem működnek a legendák.

A hazugság súlya rád zuhan egyszer,

nem ordít, csak lassan présel szét csendben.

Izzad a tenyered, csúszik a sztori,

ugyanaz a mese, de már senki se veszi komolyan, haver.

Egy lépés hátra, de fal van mögötted,

a szembesítés az, amit nem lehet kikerülni, érted?

Nem az fáj, hogy tudják, amit tettél,

hanem hogy látod a szemükben: vége a játéknak, testvér.

Kutya szorító, itt nincs hős póz,

csak az igazság fogai, ahogy rád záródnak.

A csend kérdez, hangosabban mint bárki,

mikor nincs már kire mutatni, nincs több álcád, G.

Magyarázkodás helyett izzó tekintetek,

minden szó visszajön, amit egyszer elejtettél.

Kutya szorító, ez nem erőszak,

ez az a pillanat, amikor elfogynak a falak.

Ha szembesítés ér, nincs több szerep,

csak te meg a tetteid – és ez a legkeményebb ítélet.

Nem kell bilincs, nem kell zárka,

a tudat az, ami összezárja a rácsot rád ma.

Kutya szorító, mikor igazság a jel,

és nincs hova bújni, mert minden szemed előtt felel.