Nem hagy nyugodni

DANTON – „Nem hagy nyugodni”

Bent lakik a fejemben, nem alszik soha,

Suttog, majd ordít, mint egy rohadt ima.

Nem látja senki, de marcangol belül,

Mosolygok kifelé, közben szétbasz legbelül.

Nem hagy nyugodni, köröz, mint keselyű,

Minden hibámra emlékszik, mindent felerősít.

Azt mondja: „kevés vagy, elbasztad rég”,

És minden nap visszatolja a kést.

Hiába futnék, ott van a gondolatban,

Én vagyok a börtön, a kulcs meg a zsebemben.

De nem tudom, melyik ajtót kéne nyitni,

Csak azt érzem, hogy nem bírom már sokáig.

Ez nem kapzsiság, nem pénz, nem hatalom,

Ez az, amikor magaddal vagy háborúban nagyon.

A démon a hangommal beszél hozzám,

És néha már nem tudom, én vagyok-e vagy talán…

Éjszakák súlya ül a mellkasomon,

Nem alszom, csak fekszem, a plafont bámulom.

Azt kérdezem: mit rontottam el ennyire?

De a válasz csak csend – meg a fejemben a ricsaj.

Nem akarok elmenekülni, csak megérteni,

Hogy miért akar mindig a földbe verni.

Miért fáj az élet akkor is, ha állok,

Miért haragszom arra, akit a tükörben látok?

Nem hagy nyugodni, de még itt vagyok,

Ha hallod ezt a dalt, tudd: még harcolok.

Lehet, hogy vérzik a lelkem belül,

De amíg szól a hangom, nem nyelt el a sötét teljesen el.

Ez DANTON, nem póz, nem játék,

Ez a túlélés hangja, nem egy kibaszott klip-kép.

Ha egyszer elhallgatok, az lesz a vég,

De ma még kiordítom: nem adlak át, nem te győzöl, érted?!