Egymás ellen

ím: Egymás ellen

Verse 1

Egymás torkán élünk, testvér testvért mar,

Minden szó fegyver lett, minden tekintet csal.

Háttérben mosoly, elöl kézfogás,

De amint hátat fordítasz, jön a szájkaraté, a támadás.

Mindenki tud mindent, mindenki bíró,

De senki nem vállal semmit, csak dobja a követ, hűtlen, sunyító.

Kibeszél, letagad, elad egy percért,

Egy lájkért, egy pletykáért, egy hamis elismerésért.

Hol a gerinc? Hol a szó súlya?

Minden ígéret csak füst, szétesik, mint a múltja.

Barátból ellenfél, tisztelet sehol,

Ez lett a norma, ez lett az új pokol.

Refrén (rap, nincs ének)

Egymás ellen megyünk, nincs már becsület,

Minden mondat mérgez, minden tett mögött üres üzenet.

Kibeszélés, támadás, tisztelet nulla,

Ez a világ maga ellen fordult, saját magát húzza a föld alá.

Verse 2

Mindenki álarcban, igazság cosplay,

A hangos hazugság ma többet ér, mint a csendes tény.

Szemtől szembe senki nem mer szólni,

De háttérben mindenki tud rombolni.

Vélemény fegyver, de nincs mögötte agy,

Csak fröcsögés, indulat, kontrollálatlan zaj.

Ha elesel, nem segítenek fel,

Inkább taposnak rajtad, hogy magasabbnak tűnjenek el.

Nincs együtt, csak ellen, nincs mi-érzés,

Csak az számít, ki nyer ma az árulás-versenyen.

Ember az ember farkasa lett rég,

És még büszke is rá, hogy a lelke mennyit ér.

Refrén (rap)

Egymás ellen megyünk, nincs már határ,

Szóval ölünk, csendben, ez a modern hadjárat már.

Kibeszélés, támadás, tisztelet nulla,

Mindenki hibás, de senki se húzza a féket megállásra.

Verse 3

Nem név, nem arc, ez egy jelenség,

Utcán, neten, munkahelyen – mindenhol jelenlét.

Mindenki áldozatnak mondja magát,

De közben ő dobja az első követ tovább.

Ha más bukik, az szórakozás,

Empátia kihalt, helyette cinikus nevetés, gúnyolódás.

Nem számít, mit élsz át belül,

Ha nem vagy erős, a rendszer bedarál kívül.

Ez nem dühdal, ez tükör, nézz bele,

Mert amit látsz benne, az a világ képe.

Nem azt mondom, jobb vagyok, mint te,

Csak azt, hogy így együtt rohadunk bele.

Outro (rap)

Amíg egymást tépjük szét nap mint nap,

Addig mások fölöttünk röhögnek, mert ez így marad.

Tisztelet nincs, szó se ér semmit,

Egymás ellen élünk… és ez mindannyiunkat elvisz.