Ha te itt vagy

DANTON – „Ha te itt vagy”

Nem ígértem palotákat, se könnyű életet,

Csak azt, hogy melletted nem hazudok többet.

Törött a múltam, karcos a jelen,

De amikor rám nézel, valahogy minden csendesebb bennem.

Nem vagy mesekönyv, nem vagy tökéletes,

De a hibáid közt érzem magam végre embernek.

Ha szétesek, te nem kérdezel sokat,

Csak mellém ülsz, és nem hagysz magamra.

Volt idő, amikor nem hittem semmiben,

A szerelem szó csak egy üres ígéret volt nekem.

Aztán jöttél, és nem akartál megjavítani,

Csak elfogadtál ott, ahol más már feladta volna.

Ha te itt vagy, halkabb a zaj,

A fejemben kevesebbet ordít a baj.

Nem oldasz meg mindent, nem is kell,

Elég, hogy veled nem félek önmagamtól már.

A kezedben nincs lánc, nincs követelés,

Csak egy „maradj”, ami többet ér minden eskünél.

Nem kérsz mást, csak hogy legyek jelen,

És ez nehezebb, mint bármi — de veled megy nekem.

Nem vagy menekülés, inkább irány,

Egy ok, amiért érdemes maradni még talán.

Ha elbukok, nem nézel félre,

Hanem emlékeztetsz rá, hogy nem a bukás a vége.

Ez nem nagy szó, nem filmzene,

Csak két szív, ami egymás mellett lélegzik csendesen.

És ha egyszer minden újra sötét lesz bennem,

Te leszel az ok, hogy ne engedjem el teljesen.

Ez DANTON, most nem ordít, csak vall,

Mert a legerősebb érzés néha nem kiabál.

Ha egyszer megkérdezik, mi mentett meg,

A neved nem mondom ki — de tudni fogják, hogy te.