Négy fal, egy tűz

CÍM: Négy fal, egy tűz

Csend van, de belül zaj,

A fejem börtön, a szívem acélzaj.

Árnyék esik minden szóra,

Mosolygok, de a világ már rothad belőle.

Hazugság a térkép, minden út zsákutca,

Kézben a semmi, zsebemben múltam.

Barát voltál? Ma már idegen,

A nevem karcolva van a szívemen.

Nem kérek bocsánatot, mert nem vétkeztem,

Csak túl sokat láttam, túl mélyre néztem.

Ez nem sírás, ez hadüzenet,

Ha elestem is, magamtól keltem fel.

Nem török meg, nem hajlok le,

Tűz van bennem, nem félelem.

Ha rám dől az ég, én megtartom,

Ez a hang a véremből harsog.

Bedarált rendszer, kiégetett arcok,

Papíron élünk, de senki se tartott.

Üvölt a csend, amikor kérdezek,

A válasz mindig csak annyi: tűrd meg ezt!

Nem vagyok szent, de nem vagyok lánc,

Ha harc kell, én leszek a tánc.

Fogcsikorgatás, beton-szív,

Ez a világ engem már nem tanít.

Őrült vagyok? Lehet.

De legalább élek, nem egy szerep!

Klikk-klakk, szétesik a klán,

Nevetek rajtatok, miközben ég a trónszék, csá!

Nem török meg!

Nem hallgatok!

Ez a tűz nem alszik ki,

Mert én vagyok a hang, ami felráz itt!

Ha holnap csend lesz, az se baj.

Aki túlélte önmagát,

az már szabad.