Ordít

Cím: „Ordít”
Ordít a fejembe a démon, nem halkul el soha
Ébren tart éjjel, belül szétkap a zaj
Kérdeztem Istent, de csak csend volt a válasz
Körülöttem arcok, de senki se lát
Beszélek, de mintha falnak menne minden szó
Mosolyog a világ, nekem meg romboló
Azt mondják „lépj túl”, mintha gomb lenne rajta
De bennem a sötét nem kér engedélyt, ha harapna
Reflexből élek, túlélő üzemmód
A fejem egy börtön, a kulcs valahol
Segítséget kérnék, de nincs aki ad
Vagy nem akarják, vagy nem értik a zajt
—
Ordít, ordít, szétrepeszti az agyam
Nem vérzik a testem, de belül szakadtam
Ha elmondom mi van, csak néznek vakon
„Másnak is rossz” – köszi, attól jobb vagyok?
A démon nem szörny, inkább én vagyok
Az összes kimondatlan, lenyelt dolog
Az összes „erős vagy”, amit rám raktak
Most visszaüt egyszerre, nem kérdez, csak csap
Volt hogy hittem, majd elmúlik egyszer
De évről évre csak hangosabb lett
Nem akarok hős lenni, se mártír se
Csak egy csendes percet kérnék végre
—
A világ pörög, én meg beragadva
Mintha üvegen át nézném magam
Segíteni tudnának… talán
De könnyebb elfordulni – az fáj kevésbé, ugye?
Nem akarom feladni, csak elfáradtam
Túl sok volt a „tarts ki”, kevés volt a vállam
Ha üvöltök belül, az nem hiszti, haver
Az egy segélyjel, csak nincs aki veszi fel
—
Ordít a fejembe, de még állok
Még nem nyert a zaj, csak támad
Ha már senki nem ért, leírom rímbe
Hátha a csend egyszer választ ad végre

Dark rap, rap