Mindenütt pofon

🎤 DANTON – „MINDENÜTT POFON” (VÉGIG RAP)

Verze 1:

Minden nap pofon, keléskor már csattan,

A világ tenyere az arcomon marad,

Lépnék előre, de mindig visszalök,

Mint egy kutyát az esőben, úgy ver az idő.

Bíznék még, de már nincs miben,

Minden ígéret rozsdás kés a szívben,

A tükör se mond már igazat nekem,

Csak néz egy idegent, aki fáradt és idegen.

A hátamon a múlt, mint egy zsák beton,

A jövőm egy folyosó, ahol minden ajtó lakatolva van,

Kiabálnék, de a hangom bent reked,

A csend az egyetlen, aki még felel nekem.

Barátból árnyék, szóból hazugság,

Minden kézfogás mögött ököl vár,

Nem tudom már, ki rúgott belém először,

Csak azt tudom, hogy az egész világ ökölből köszönt!

Verze 2:

Minden sarkon fal, minden falon tüske,

A reményem egy cigiben ég el füstbe,

Azt mondják: „állj fel”, de nem látják, hogy hol,

Ha padló az Isten, és az ég is beomol.

Próbálok jó lenni, de rossz helyen,

Itt a jóság csak célkereszt a mellkason fent,

A szívem romos ház, nincs ajtó, se tető,

Bárki bemászhat, és mindent széttör.

Kérdeznek, mi baj, de nem várják meg,

A válasz túl nehéz, mint a saját kereszt,

A mosolyom maszka már repedezett,

Alatta egy arc, aki rég eltemetett.

Verze 3:

Minden út zsákutca, minden jel vakít,

A fény is csak árnyékot vet rám megint,

A térkép hazudik, az iránytű megbolondult,

A „tovább”-ból mindig csak „vissza” lett újra.

Szerettem volna hinni, hogy számít még,

De itt minden lépés után mínusz egy,

A szavaimat elnyeli a zaj,

És a csend ordít: „Te senki vagy!”

A lelkemről kopik a bőr rétegenként,

A fájdalom már nem is kér belépőt, csak belép,

Nem sírok, mert könnyem sincs már,

Kiszáradt bennem minden, ami tiszta volt tán.

Verze 4:

Mindenhol pofon – jobbról, balról, hátulról,

Nincs időm védeni magam, mert mindig új jön,

Ha futnék, elbotlok a saját árnyékomban,

Ha megállnék, letaposnak nyomban.

A hitem kifogyott, mint az utolsó cigi,

A reményem koldus lett a saját kapuimnál,

Kérne még egy percet, egy esélyt, egy utat,

De a sors csak röhög, és még egyet odacsap.

Verze 5 (legmélyebb rész):

Lassan már nem találom a kiutat innen,

A falak összenyomnak szűkülő szívben,

Kiabálok befelé, de visszhang se felel,

Mintha már én se lennék itt igazán jelen.

Élek, de nem haladok, csak kopok naponta,

Mint egy eldobott cipő a város szagában,

Nem kértem trónt, nem kértem semmit,

Csak hogy egyszer ne fájjon, ha létezem itt.

Verze 6 (erő visszatér):

De figyelj világ – még nem estem össze,

Csak térden vagyok, nem vagyok elveszve,

Minden pofon tanít, minden seb beszél,

A fájdalom edzett, mint az acél.

Ha nincs kiút, majd én bontom ki,

Ha nincs ajtó, akkor falon megyek ki,

Ha minden ellenem van, akkor ez a jel:

Egyedül is elég vagyok a pokol ellen!

Outro:

Nem tudom, mikor lesz vége…

De azt tudom, hogy még itt vagyok.

És amíg levegőt kapok –

Nem győztetek le.