Kétszínű kutyák

Kétszínűek falkája
Nem ugatsz hangosan, csak mikor hátat fordítok,
szemedben haver vagyok, mögöttem már számítotok.
Körberajzol a falka, mosoly az álcázás,
nem támadásból éltek, hanem árulásból, látod más.
Szavak csontként dobva, kapkodtok utána,
ha nincs mit szórni, rögtön látszik a pofátok ára.
Nem farkas, nem oroszlán, csak tanult sunyiság,
két arc, egy test, nullára írt hűség-skálák.
Eskük papírból, gerinc porból,
bátor a szája, de eltűnik egy pofontól.
Ha emelkedem, már mérik a zuhanást,
nem segíteni jöttök, csak nézni a bukást.
Közel ülsz, hallod a terveimet,
majd másnap visszahallom más szájából, kicsit szebben.
Nem titok szivárog, hanem jellem hiányzik,
a csended beszédesebb minden hazug kiáltásnál itt.
Nem kell fegyver, csak idő meg érdek,
mire felnézel, már beléd haraptak csendben.
Nem mondod ki, mert az veszélyes lenne,
inkább mosolyogsz, miközben ásod a gödröm rendben.
A falka mindig együtt van, míg jut a kaja,
ha elfogy a haszon, szétesik a csapat darabra.
Nincs „tesó”, nincs „örökre”, csak pozíció,
ma mellettem állsz, holnap már ellenem szól.
Tanultatok hűséget színlelni szépen,
de a szemetek elárul, ha túl sokáig nézem.
Én nem ugatok vissza, nem kell a zaj,
csak megjegyzem az arcod, mikor elszakad a póráz.
Nem gyűlöllek, az túl nagy figyelem,
csak levonlak, mint egy rossz befektetést csendben.
A sötét őszinte, nem játszik szerepet,
ti nappali árnyékok vagytok – mindig mögöttem.
Ma már nem lep meg, ha mosoly mögött harapás van,
csak hátrébb lépek, mikor túl kedves a szándékod hirtelen.
Nem vagy ellenség, az legalább tiszta,
te az a fajta, aki mindig „véletlen” basz ki mással.
Én megyek tovább, egyedül, zaj nélkül,
ti maradtok körben, ugatva egymás fülét rágni belül.
A falkád hangos, de sose lesz erős,
kétszínű kutya marad, aki sose volt hű, csak éhes és törős.

Dark rap, rap