Cím: Pótlék
Intro
Yeah…
Mindig csak akkor kellek,
ha már nincs más.
Verze 1
Ha fáj, akkor hívtok, ha jó, akkor eltűntök,
Második opció, sose az első döntés mögöttük.
Amíg üres a hely, addig pont jó vagyok,
De ha betöltik mással, már nem számít a hangom.
Mosoly mögött hazugság, szemekben hideg,
Érzem, hogy csak addig kellek, míg könnyebb velem.
Nem kérdeztek rólam, csak használtok fel,
Mint egy régi tervet, amit gyorsan eldob az elme.
Refrén
Mindenkinek pótlék vagyok,
Ha nincs más, én jó vagyok.
Ha felépül az új világ,
Engem csendben kidobnak ott.
Pótlék vagyok, nem cél,
Csak egy átmeneti állomás.
Ha megjön, akit vártatok,
Én leszek a fölös zaj.
Verze 2
Barát vagyok, ha kell valaki,
De eltűnök, ha jön egy jobb verzió, egy újabb arc, egy frissebb név.
Mindig háttér, sose fókusz,
Csak egy árnyék, aki tartja a súlyt, míg ti éltek a csúcson.
Tanultam hallgatni, tanultam várni,
Tanultam, hogy nem szabad semmit elvárni.
Mert amit kaptam, az mindig kevés volt,
Maradék figyelem, félig kimondott szép szó.
Refrén
Mindenkinek pótlék vagyok,
Ha nincs más, én jó vagyok.
Ha felépül az új világ,
Engem csendben kidobnak ott.
Pótlék vagyok, nem cél,
Csak egy átmeneti állomás.
Ha megjön, akit vártatok,
Én leszek a fölös zaj.
Bridge
Nem vagyok terv, nem vagyok álom,
Csak egy megoldás vészhelyzetekre számolva.
Ha rendbe jön minden, felejthető vagyok,
Mint egy seb, ami begyógyult, de még fáj valahol.
Verze 3
Most már látom a mintát, nem vakít el senki,
A kezem nyújtom, de sose akartok megmenteni.
Csak kihasználni, míg üres a szék,
Aztán továbbmenni, mintha semmi se égne szét.
De jegyezd meg ezt a sort, ha egyszer hiányzok:
A pótlék is ember, csak későn láttátok.
Outro / Refrén halkabban
Mindenkinek pótlék voltam…
Most már magamnak cél vagyok.
danton509
