Belső démon 2

Cím: Belső démon

Bent lakik bennem, nem kopog, betör,

minden nap etetem, pedig tudom: megöl.

Árnyék a szememben, hang a fejemben,

azt súgja: gyenge vagy, és én elhiszem csendben.

Volt idő, mikor fogtam a pórázt,

ma már ő húz engem, és röhög a torz pofád.

Tükörbe nézek – nem engem látok,

csak egy testet, amiben a düh már lakótársam.

Szívem kalapál, de nem a reménytől,

hanem attól, hogy mikor szakad el végleg a fék bennem.

Kérdezem: „Mit tegyek?” – nincs válasz sehol,

csak a démon nevet, mert tudja: ő az úr, nem én vagyok.

Egyre erősebb, egyre közelebb,

átveszi az irányítást a fejem felett.

Harcolnék, de nem tudom hogyan kell,

a saját vérem ellen megy ez a hadjárat bennem.

Egyre erősebb, egyre sötétebb,

minden lépésem csak mélyebbre vezet.

Mondd, mit tegyek, ha nincs több fegyverem?

Ha a legnagyobb ellenség… én vagyok magam ellen.

Nem alszom, mert beszél, mikor lehunyom a szemem,

felhozza a múltat, minden hibám fegyver lett ellenem.

„Emlékszel erre? Emlékszel arra?” –

minden rossz döntést ezerszer az arcomba vágja.

Barátok hangja halkul, eltűnik a fény,

mert belül zajlik a háború, nincs szünet, nincs békém.

Mosolygok kívül, de belül szétrohadok,

mint egy ház, ami áll még, de már nincs alapja ott.

Nem kér vért, csak engedelmességet,

hogy hagyjam, hadd vezessen, ő majd „megvéd” – hazudik szépen.

Minden gyenge pillanatban erősebb lesz,

és minden „majd holnap” egy újabb bilincset tesz.

Egyre erősebb, egyre közelebb,

átveszi az irányítást a fejem felett.

Harcolnék, de nem tudom hogyan kell,

a saját vérem ellen megy ez a hadjárat bennem.

Egyre erősebb, egyre sötétebb,

minden lépésem csak mélyebbre vezet.

Mondd, mit tegyek, ha nincs több fegyverem?

Ha a legnagyobb ellenség… én vagyok magam ellen.

, csak túlélni ma,

de minden nap egy próba, amit elveszít a tudatom.

Félek attól, mi lennék nélküle – ez a csapda,

mert már összenőttünk, mint seb és a varrata.

Ha elnémulna, talán üres lennék,

de most túl hangos ahhoz, hogy halljam, ki voltam régen.

Nem tudom a megoldást, nem osztok bölcsességet,

csak kimondom a valóságot: ez a harc még él bennem.

De ha ezt rappelve ki tudom köpni,

akkor még nem nyert, mert még én beszélek, nem ő itt.

Lehet, hogy gyenge vagyok – de még nem hallgatok el,

és amíg szól a hangom, addig nem temet el.

Egyre erősebb…

de még itt vagyok.

És lehet, hogy ma nem győzök…

de ma se hagyom, hogy teljesen ő irányítson.