Minimál bér

DANTON – Minimálon tartva

Verze 1

Zsarnokság nem tankkal jön, hanem bérpapírral,

Mosolyogva nyír ki, hivatalos aláírással.

Dolgozol mint a gép, reggeltől estig,

A végén számolod az aprót, hogy marad-e kenyérig.

Minimál a béred, maximál a pofon,

Áremelés havonta, fizetés marad ott.

Azt mondják: „örülj, van munkád, tesó”,

De a munkád megöl lassan, mégse visz sehova, jó?

Verze 2

Nyolc óra? Hazugság, tizenkettő az alap,

Túlóra fekete, vagy kussban maradsz.

Ha szólni mersz, ott az ajtó, vár a sor,

Száz másik nyomorult áll mögötted – ez a horror.

Papíron jogod van, a valóságban semmi,

A törvény nem véd, csak tanít csendben lenni.

Főnöknek nyaralás, neked mínusz a kártya,

Te építed a világot, de nem férsz bele a házba.

Verze 3

Zsarnokság az, mikor nem üvöltesz,

Hanem lenyeled naponta, amit nem tűrsz meg.

Mikor a gyerek kérdez: „apa, miért nincs?”,

És te elfordulsz, mert a válasz is szétcsíp.

Infláció zabál, a fizetés sovány,

A hónap végén matekozol: villany vagy kajád?

Dolgozó szegény – újkori rabszolga,

Lánc nincs a kézen, csak hitel meg szorongás.

Verze 4

Azt mondják: „ha nem tetszik, csináld jobban”,

De a létra alján nincs fok, csak a fogad roppan.

Nem lusták vagyunk, csak kifacsart testek,

Akikből az életet is darabra vették.

Gépek vagyunk nekik, számok egy lapon,

Ha eltörsz, lecserélnek – nincs javítás, csak lom.

A profit az isten, a melós a kellék,

Ha beledöglesz, holnap már más viszi a terhét.

Verze 5

Zsarnokság az, mikor félsz megszólalni,

Mert tudod: a számlák nem fognak várni.

Mikor az igazság luxus lett,

És a túlélés az egyetlen teljesítményed.

Ez nem politika, ez a nyers valóság,

A gyárkapun belépve elveszik az órád.

Én rappelve köpöm vissza a csendet,

Mert ha hallgatunk tovább, végleg benyelnek minket.

Outro (rap)

Nem lustaság ez, hanem kifáradás,

Nem panaszkodás, hanem vallomás.

Dolgozunk mint a gép, de nincs semmi pénz,

Ez a rendszer a vérünkből él – és még ránk néz.