Danton – „Felébred a zaj” (FULL RAP)
Lépj arrébb, mert jövök, és a hangom olyan, mint a beton,
ha rád zuhan, nem kérdez, csak bevisz a mélybe, mint egy gettó-szezon.
Túl sok a hülyeség körülöttem, csapódik, mint a vakond a földbe,
mindenki osztja az észt, de a valóságban a nullát is rosszul törte.
Én nem szidok senkit, csak kimondom, amitől más elolvad,
ha a logikáról beszélek, a fejekben a Windows azonnal lefagy.
Nem vagyok gonosz, csak direkt, az igazság nálam penge,
nem a testet bántja, hanem az egót, és attól lesz fájdalmas a csendje.
Én mondom a sorokat, te meg szedd a levegőt, amíg bírod,
mert mire végzek, minden kamu maszk lehullik, és előbújik a birka-nyírod.
Téged nem bántalak, de ha játszod az észt, rádszorul a szorító,
mert a stílusom úgy hasít, mint egy álló fűrészen a csontozó.
Futnak a szavak után, de nem érik el sose a ritmust,
amikor próbálnak kemények lenni, az inkább gyenge paródia-ritus.
Néha nézem őket, ahogy pörögnek, mint egy eltört mikró,
a szellemi szintjük meg olyan, mint a régi TV, amin nincs jel — csak sík hó.
Amikor beszélek, csattan a levegő, nem ismerek könyörületet,
a tudatlanságot nem gyógyítja semmi, csak ha az ember végre feltesz egy-két kérdőjelet.
Én csak annyit mondok: gondolkodj, mielőtt ugatsz,
mert sokan azt hiszik, hogy toppon vannak, aztán belesétálnak a saját hibájukba, mint a vak macskák.
Engem nem zavar a csend, de ha megszólalok, ott nincs menekvés,
a flow-m olyan erő, ami felkap, majd lerak, mint egy hullám a mélybe — ez nem kedvesség.
Én tanítani nem akarok, de a rímem úgy dolgozik, mint egy ütős véső,
és ha valaki nem ébred fel tőle, az már nem fáradt — egyszerűen késő.
Szóval állj félre, ha nem bírod, mert ez nem játék-pálya,
itt minden sorom csíp, mar, hat — mint a tű kint hagyva egy hideg vaságyba.
Danton vagyok, nem világmegváltó, csak széttöröm a ködös fejek burkát,
ha valaki nem érti a rapem, az nem sértés — csak túl magas neki a turbán.
danton509
