Söt~tség

SÖTÉTSÉG BENNEM – DANTON
Sötétség van bennem, nem kérdez, csak nő,
mint penész a falon, lassan mindent befő.
Nem tudom mit tegyek, de tudom, mi fáj,
hogy minden nap túlélés, és semmi se vár.
Fejemben háború, nincs tűzszünet,
gondolat öl gondolatot, vérzik az üzenet.
A csend nem nyugtat, csak hangosabb lesz,
éjjel én vagyok az árnyék, nappal a vesztes.
Kifelé ember, belül zárt pince,
ahol a múlt üvölt, és nincs rá kilincs se.
Hányszor mondták: „szedd össze magad”,
de aki ezt mondja, sose járt odabenn, bazdmeg.
Nem keresek kiutat, csak levegőt,
mert fullaszt, hogy minden nap egyre több nő.
A sötétség nem jött — én neveltem fel,
most együtt lélegzünk, mint testvér meg jel.
Ha kérdezed, hogy mi tart még itt,
az nem remény, csak düh meg ösztön, baszd ki.
Nem hős vagyok, csak nem haltam meg,
és néha ez is több, mint amit bárki megtehet.
Tükörbe nézek, nem szól vissza már,
csak néz egy arc, aki mindent túlélt, bár
darabokra tört, de nem hullott szét,
csak megtanulta csendben hordani szét.
Nincs tanács, nincs ima, nincs szent beszéd,
csak ez a hang, ami belülről széttép.
Ha nem írom ki, engem ír ki az élet,
ez nem rap — ez kórlelet. Érted?
Nem tudom mit tegyek, de megyek tovább,
mert ha megállok, a sötét megrág.
Ez nem gyengeség, ez túlélési szint,
Danton áll még — még akkor is, ha minden odabent kint.

Dark rap, rap