Undor

DARK RAP – „Undor”

Utálom az embereket, mind egyforma féreg,

okoskodik, pofázik, de felelősséget nem mer.

Nagy az arc, kicsi a lélek, lyukas az erkölcs,

ha hibázik, sunnyog, mint egy gyáva kölyök.

Bocsánat? Ne röhögtess, az túl emberi,

inkább hazudik még hármat, csak ne kelljen lenyelni.

Mindenki kurva okos, mindenki áldozat,

de érdekes, mindig más viszi el a szarukat.

Képmutatás a nyelvetek, maszkká rohadt az arc,

szemtől szembe haver, hátul már baszod a kart.

Barátság? Kapcsolat? Üres kibaszott szó,

addig kellek, amíg hasznos vagyok – ennyi volt, csó.

Gerinc nincs, csak pózoló csontváz,

erkölcsről papoltok, közben csúszik a gatyátok ház.

Ha szembesítelek, én vagyok a geci,

nem az, aki elárul, csak mert neki kényelmi.

Tele van a világ kicsinyes senkikkel,

akik más bukásából építik fel magukat fillérrel.

Irigy, sunyi, kárörvendő patkányhad,

ha nem tudnak felérni, inkább lehúznak magukkal.

Nem vagyok szent, nem is akarok lenni,

de legalább nem játszom el, hogy tiszta a lelki.

Ti meg prédikáltok, miközben rohadt a belső,

és csodálkoztok, miért lett mindenki ellenséges, feszült, idegbeteg.

A szátok nagy, de ha szar van, eltűntök,

egy „bocs, elbasztam” – na az sose csúszik ki, ugye, bűnök?

Csak akkor sajnáljátok, ha lebuktok nyilván,

különben meg röhögtök rajta, mint egy kibaszott cirkuszban.

Ezért nincs hitem, nincs tiszteletem,

mert az ember számítóbb, mint bármilyen rendszer.

Mosolyogva átgázol, ha érdek úgy kívánja,

aztán este alszik, mert „ő mindent jól csinálna”.

Nem akarok közétek tartozni, baszd meg,

inkább egyedül, mint ebben a rothadó társaságban veszni.

Ez a rap nem gyógyít, ez fertőtlenít,

kitépi a hazugságot, amit mindenki benyel itt.

Ha kemény, azért mert ez a valóság,

nem insta-idézet, nem motivációs álság.

Ez az undor hangja, nem kér bocsánatot,

pont úgy, ahogy ti se tudtok soha kimondani egy kibaszott „sajnálom”-ot.