Nemzeti szív

Haza hív a csendben dobbanó szívem,

Mely magyar szót őriz, bármerre visz utam,

gondterhelt napokon Istenhez lépek,

s tudom: a remény mit ad ma is itt marad .

Magyar határ rajzol térképet bennem,

hiány szól ott, hol kéz nem ér kezet,

magyar zászló leng a lelkem felett is,

s azt súgja halkan: összetartozunk mind.

Ahogy léptem közelít a szülői házhoz

Nehéz gondolat nyomja a fejem

Vajon meddig jöhetek még hozzájuk

Meddig lesznek még itt velem.

Ne félj kérlek,ha harcba hív a magyar haza.

Fogjunk össze két kezünkkel mert ez a szívünk feladata.

Meg kell óvni nemzetünket,hiszen így csak elfogyunk

És ha nem lesz magyar a világon Isten elé hogy jutunk.

Fogjuk egymás kezét bátran,

ne engedjük ezt tovább.

egy a földünk, egy a nyelvünk,

egy a sorsunk egy a hazánk.

Ne higgyünk a hazug szónak

ne higgyünk hisz hamisan szólnak

az igaz út csak bennünk születik,

A becsületet a mi zászlónk viszi.

Magyar nemzet, emeld fel fejed,

erő lakik az összefogásban,

ha szív a szívhez újra talál,

új remény születik e hazában.

Ne félj kérlek,ha harcba hív a magyar haza.

Fogjunk össze két kezünkkel mert ez a szívünk feladata.

Meg kell óvni nemzetünket,hiszen így csak elfogyunk

És ha nem lesz magyar a világon Isten elé hogy jutunk.

Nem vérben mérik a hazát,

hanem kézben, mely másikért nyúl,

szóban, mely sebet nem vág,

csak hidat épít, csendből indul.

Ne félj kérlek,ha harcba hív a magyar haza.

Fogjunk össze két kezünkkel mert ez a szívünk feladata.

Meg kell óvni nemzetünket,hiszen így csak elfogyunk

És ha nem lesz magyar a világon Isten elé hogy jutunk.

Ne félj kérlek,ha harcba hív a magyar haza.

Fogjunk össze két kezünkkel mert ez a szívünk feladata.

Meg kell óvni nemzetünket,hiszen így csak elfogyunk

És ha nem lesz magyar a világon Isten elé hogy jutunk.

Gondterhelt napokon Istenhez lépek,

s tudom: a remény mit ad ma is itt marad.