Otthon vagyok

Ropog a hó a talpam alatt

Fagyossá vált mind a két kezem

Belebújok kabátomba s

a családomhoz igyekszem.

Rég láttam már anyám s apám

Rég hallottam felőlük

A nagy távolság kettőnk között

A hiányukat felőrli.

De most itt az ünnep és hazajöttem

A messzi messzi világból

Mikor átléptem a magyar határt

Szívem más ütemben táncolt.

Itthon vagyok s mennyire más

A fák a hegyek,emberek

Még a hegyek csúcsa s azok felett másképp mennek a fellegek.

Hiányoztál anya s apa

Hiányzott egy ölelés

Odakint a messzeségben

Másképp ölel az idegen kéz.

Hiányzott a tekinteted

Belenézek a mélyébe

S azt látom a könnyeid közt:

- Ne menj fiam a messzeségbe.

Ezt kívánod,de közben tudod

Mennem kell, mert ott is várnak.

De az ünnepi látogatás nektek szól

Szülőknek és a családnak.

Anyám hozza a fényképeket

S szemei már könnyesek

Hiszen tudjuk ezek a képek

Szavak nélkül mesélnek.

A fényképek között van egy pár

Ami keserű könnytől áztatott,

Majd elmondja,hogy esténként

A képeim fölött imádkozott.

Hiányoztál anya s apa

Hiányzott egy ölelés

Odakint a messzeségben

Másképp ölel az idegen kéz.

Hiányzott a tekinteted

Belenézek a mélyébe

S azt látom a könnyeid közt:

- Ne menj fiam a messzeségbe.

De most - kérlek anya,ne csak sírjuk,

Itt vagyunk most egymásnak

Meséljetek,mi újság van?

S minden titkot feltárnak.

Ropog a tűz magamba szívom

Otthonomnak illatát

S hallgatom a szüleimet

Iszom anyám minden szavát.

Elhalkul a város zaja,

elhalkul a történet

S rájövök, hogy mennyire szeretem

Az itthon töltött estéket.

Hiányoztál anya s apa

Hiányzott egy ölelés

Odakint a messzeségben

Másképp ölel az idegen kéz.

Hiányzott a tekinteted

Belenézek a mélyébe

S azt látom a könnyeid közt:

- Ne menj fiam a messzeségbe.

Hiányoztál anya s apa

Hiányzott egy ölelés

Odakint a messzeségben

Másképp ölel az idegen kéz.

Hiányzott a tekinteted

Belenézek a mélyébe

S azt látom a könnyeid közt:

- Ne menj fiam a messzeségbe.