Nem nézem én az arc vonását,
se rangot, pénzt, se iskolát,
nem érdekel, ki honnan érkezett,
mit hordoz a múltja, a titkát.
De kérdés nélkül zárom ki azt,
kit rosszindulat vezet,
ki átlépi csendben határaim,
s nem látja meg a lelkemet.
Nem rajtad múlik, merre lépek,
nem rajtad áll a sorsom útja.
Rajtad nincs hatalmam változtatni —
de a helyzetemen: igen, újra.
Rajtad nincs hatalmam változtatni,
de az utam az enyém marad.
Ha fáj a csend és bánt a szó is,
a lelkem szabad, veled nem marad.
Ki bántani tud, nem empatikus,
ki bennem félelmet kelt,
ki testem, lelkem, szellemem
egy percre is veszélybe ejt.
Ez lett talán a nagy tanítás,
mit életem rám hagyott:
rajtad nincs jogom változtatni —
de választom a sorsomat ott.
Nem rajtad múlik, merre lépek,
nem rajtad áll a sorsom útja.
Rajtad nincs hatalmam változtatni —
de a helyzetemen: igen, újra.
Rajtad nincs hatalmam változtatni,
de az utam az enyém marad.
Ha fáj a csend és bánt a szó is,
a lelkem szabad, veled nem marad.
Mert nem te döntesz énfelőlem,
csak én a helyzetem felett,
s ha békém védi a szívemet,
továbbmegyek… csendben, szelíden, veled nem.
Nem rajtad múlik, merre lépek,
nem rajtad áll a sorsom útja.
Rajtad nincs hatalmam változtatni —
de a helyzetemen: igen, újra.
Rajtad nincs hatalmam változtatni,
de az utam az enyém marad.
Ha fáj a csend és bánt a szó is,
a lelkem szabad, veled nem marad.
Nem rajtad múlik, merre lépek,
nem rajtad áll a sorsom útja.
Rajtad nincs hatalmam változtatni —
de a helyzetemen: igen, újra.
Rajtad nincs hatalmam változtatni,
de az utam az enyém marad.
Ha fáj a csend és bánt a szó is,
a lelkem szabad, veled nem marad.
s ha békém védi a szívemet,
továbbmegyek… csendben, szelíden, veled nem.
Nagyzsuzsanna