Rajtad nem tudok változtatni

Nem nézem én az arc vonását,

se rangot, pénzt, se iskolát,

nem érdekel, ki honnan érkezett,

mit hordoz a múltja, a titkát.

De kérdés nélkül zárom ki azt,

kit rosszindulat vezet,

ki átlépi csendben határaim,

s nem látja meg a lelkemet.

Nem rajtad múlik, merre lépek,

nem rajtad áll a sorsom útja.

Rajtad nincs hatalmam változtatni —

de a helyzetemen: igen, újra.

Rajtad nincs hatalmam változtatni,

de az utam az enyém marad.

Ha fáj a csend és bánt a szó is,

a lelkem szabad, veled nem marad.

Ki bántani tud, nem empatikus,

ki bennem félelmet kelt,

ki testem, lelkem, szellemem

egy percre is veszélybe ejt.

Ez lett talán a nagy tanítás,

mit életem rám hagyott:

rajtad nincs jogom változtatni —

de választom a sorsomat ott.

Nem rajtad múlik, merre lépek,

nem rajtad áll a sorsom útja.

Rajtad nincs hatalmam változtatni —

de a helyzetemen: igen, újra.

Rajtad nincs hatalmam változtatni,

de az utam az enyém marad.

Ha fáj a csend és bánt a szó is,

a lelkem szabad, veled nem marad.

Mert nem te döntesz énfelőlem,

csak én a helyzetem felett,

s ha békém védi a szívemet,

továbbmegyek… csendben, szelíden, veled nem.

Nem rajtad múlik, merre lépek,

nem rajtad áll a sorsom útja.

Rajtad nincs hatalmam változtatni —

de a helyzetemen: igen, újra.

Rajtad nincs hatalmam változtatni,

de az utam az enyém marad.

Ha fáj a csend és bánt a szó is,

a lelkem szabad, veled nem marad.

Nem rajtad múlik, merre lépek,

nem rajtad áll a sorsom útja.

Rajtad nincs hatalmam változtatni —

de a helyzetemen: igen, újra.

Rajtad nincs hatalmam változtatni,

de az utam az enyém marad.

Ha fáj a csend és bánt a szó is,

a lelkem szabad, veled nem marad.

s ha békém védi a szívemet,

továbbmegyek… csendben, szelíden, veled nem.