Szétszakít a szakadék

Fáj,de nem kereslek többet

Arcomról mostmár nem törlök több könnyet.

Elfogadom végleg,hogy el akartál menni, hisz azt mondtad nem tudsz engem már szeretni.

Fáj még a reggel,mikor nélküled ébredek minden lépés nehéz,amikor felkelek

Azt mondtad induljunk ketten el az úton

Kezem mindig fogni fogod

ha mégis megbotlom.

S most te dobsz oda a szakadék szélére,

Hogy a fájdalmammal együtt lejussak a mélybe.

A minap láttalak egy kávézóban ültél

Nem ismertem azt akivel beszéltél.

Kérlek engedd, hogy elengedjelek

Ne félj,végleg el nem feledhetlek.

Kérlek engedj gyógyulni mostmár

Tudom,hogy valahol nagy vigasz vár.

Ott lesz majd valaki ki boldogan fogad

Megoszthatom vele majd minden titkomat

Szakadék széléről segít elsétálni

És hogy megvédjen megtanít szárnyalni.

Nem zuhanok többet oda le a mélybe

A boldogság szárnyait kapom majd cserébe.

Most fáj,mert vérzik még minden egyes tüske

Ami a két kezed által lett belém ütve.

Kérlek engedd, hogy elengedjelek

Ne félj,végleg el nem feledhetlek.

Kérlek engedj gyógyulni mostmár

Tudom,hogy valahol nagy vigasz vár.