Szétszakít a szakadék

Fáj,de nem kereslek többet
Arcomról mostmár nem törlök több könnyet.
Elfogadom végleg,hogy el akartál menni, hisz azt mondtad nem tudsz engem már szeretni.

Fáj még a reggel,mikor nélküled ébredek minden lépés nehéz,amikor felkelek
Azt mondtad induljunk ketten el az úton
Kezem  mindig fogni fogod 
ha mégis megbotlom.

S most te dobsz oda a szakadék szélére,
Hogy a fájdalmammal együtt lejussak a mélybe.
A minap láttalak egy kávézóban ültél 
Nem ismertem azt akivel beszéltél.

Kérlek engedd, hogy elengedjelek
Ne félj,végleg el nem feledhetlek.
Kérlek engedj gyógyulni mostmár 
Tudom,hogy valahol nagy vigasz vár.

Ott lesz majd valaki ki boldogan fogad
Megoszthatom vele majd minden titkomat
Szakadék széléről segít elsétálni 
És hogy megvédjen megtanít szárnyalni.

Nem zuhanok  többet oda le a mélybe
A boldogság szárnyait kapom majd cserébe.
Most fáj,mert vérzik még minden egyes tüske 
Ami a két kezed által lett belém ütve.

Kérlek engedd, hogy elengedjelek
Ne félj,végleg el nem feledhetlek.
Kérlek engedj gyógyulni mostmár 
Tudom,hogy valahol nagy vigasz vár.

Trance,ballada