Magamba bízok

DANTON – „Csak magamba bízok” (átírt verzió)

Minden szó elfogyott.

Minden arc lehullott.

Egy maradt.

Ígéretek porban, nevek a sárban,

A „testvér” addig testvér, míg haszna van rám.

Hátba veregetnek, közben mérnek,

Ha elbuksz, eltűnnek, mintha sosem éltek.

Túl sok mosoly mögött túl sok kés,

Túl sok hangos szó, de egyik se kész.

Csendben tanultam meg, egyedül,

Hogy a bizalom fegyver – és sokan rosszul kezelik közülük.

Nem várok kezet, nem kérek fényt,

Ha állva maradok, azt magamért teszem én.

CSAK MAGAMBA BÍZOK! – SENKI MÁSBA NEM!

A világ eladna, de én maradok velem!

CSAK MAGAMBA BÍZOK! – FOGCSIKORGATVA!

Ha dől minden fal, én állok a romokba!

Barát lett az árnyék, ellenség a szó,

Minden kérdés mögött ott lapul a „jó?”.

Az élet nem kérdez, csak üt és tanít,

Aki túl hangos esküt tesz, az ritkán marad itt.

Nem kértem trónt, se hamis hitet,

Csak egyenes utat, de az túl sok volt nektek.

Most saját szabály, saját vér,

Nem húz vissza múlt, se név, se ítélet, érted?

Elárult hangok…

törött szavak…

Egy dolog maradt,

amit nem vehettek el!

CSAK MAGAMBA BÍZOK! – EZ AZ IGAZSÁG!

Nem vezet senki, én választok irányt!

CSAK MAGAMBA BÍZOK! – VÉGIGMEGYEK!

Ha fájdalom az út, akkor is felkelek!

Nem lettem hideg.

Csak éberebb.

És ez elég volt,

hogy túléljem.