[Verse]
Nem bírnak elviselni, de igazából én se magam,
Fáradt a lelkem, és minden nap csak hoz egy újabb szakadás.
Nem akarok fájni senkinek, mégis mindenkit égetek,
Mert amit érzek, az túl sötét, túl mély, és nem fér bele a legtöbb ember fejébe meg szívébe.
[Chorus]
Magamban hordom a súlyt, amit más már rég lerakott,
Nem tudom eldobni, belém égett minden nap, mint a tapadós szurok.
Nem bírnak elviselni, mert érzik, hogy törött vagyok,
A világ nem akar törötteket — csak mosolyokat, amik mögött halk dobogások rohadnak ott.
[Verse 2]
Én meg nem tudok hazudni, az arcomon ott van minden,
Az összes éjszaka, amikor azt kérdeztem: „Miért nincs bennem több szín, miért csak a hideg?”
Látják rajtam a fájdalmat, amit ők nem akarnak látni,
Mert a sajátjuk is ott lüktet, de ők inkább elássák.
[Bridge]
Nem bírnak elviselni, mert túl sok bennem a csend,
Az a fajta, ami nem béke, hanem belül ordító rengeteg.
Ha beszélek, mélyre megyek, ahol a szavak vágnak,
Ők nem akarnak szembenézni semmivel, ami fájhat.
[Interlude]
Én meg csak állok köztük, mint egy vihar közepén,
A szememben eső esik, bennük meg napsütést kérnek.
De nem tudom adni, mert nem maradt fény,
Üres a mosolyom, túl régen próbálok erős maradni.
[Chorus]
De minden próbálkozással még mélyebbre húz az a valami,
Amit nem tudok kimondani a nevét sem igazán.
Nem bírnak elviselni — és talán igazuk van ebben,
Hisz néha én se bírom, hogy ilyen vadul hullámzik bennem minden.
[Outro]
A múltam árnyéka mögött még mindig ott állok kicsinek,
Hiába nőttem nagyra kívül, belül reszket a gyerek.
Lehet, hogy ezért megy el mindenki mellőlem,
Mert érzik a törést, a súlyt, amit ők már nem bírnának örökölni tőlem.
danton509
