Fény maradsz

Fény maradsz

csak egy lélegzet…

és már itt vagy…

Csend van bennem, de nem üres,

inkább tele mindennel, amit nem mersz kimondani.

Lépteid zaját őrzöm a fejemben,

minden emlék egy halvány fényfolt, ami rám talál itt bent.

Voltak napok, mikor szétestem,

mikor a világ túl hangos volt nekem,

de a neved kimondva mindig lassított,

mintha a szívem új ritmust kapott volna akkor ott.

Nem ígérek nagy szavakat,

csak maradok, ha kell.

Ha elsötétül minden út,

én ott leszek a jel.

Te fény maradsz, akkor is, ha elalszik az ég,

ha elfárad bennem minden, te vagy, ami még.

Nem kell hangosan szeretni, elég, ha igaz,

amíg dobban a szívem, te bennem maradsz.

Nem mesékből épül ez a kötelék,

hanem csendekből, amik nem fájnak rég.

A hibáim közt is helyet adtál,

és sosem kérdezted, miért maradtam félúton megállva.

Ha elcsúszok, nem húzol fel erővel,

csak megvárod, míg magam állok fel.

Ez a szeretet nem kérkedik, nem kiabál,

csak ott van, mint a levegő – és ez mindent megváltoztat már.

Te fény maradsz, ha nem látlak is néha,

ha túl nagy a zaj, te vagy bennem a béke.

Nem ígéret ez, csak egy igaz mondat:

amíg élek, bennem maradsz.

ha egyszer kérdeznéd,

mi maradt meg belőlem…

csak ennyit mondanék:

te.