Csak egy érintés

Csak egy érintés”

Éjjel más a város, más a szó,

És te úgy ragyogsz, mint egy utolsó jó…

Száz arc az utcán, de csak téged látlak,

Mintha a zajból hirtelen csenddé válnák,

A kezed meleg, mikor hozzám ér,

És minden régi fájdalmam semmit se kér,

A szemeden ül egy titkos világ,

Ami azt súgja halkan: maradj még tovább,

Nem kérdezem, meddig, nem érdekel,

Mert most a szívem végre nem menekül el.

Ha elengednél, zuhannék mélyre én,

De amíg tartasz, nem félek már…

Csak egy érintés, és elég,

Szétesik bennem minden rég,

Ha hozzám hajolsz, megszűnik a zaj,

A világ megáll, mikor a szád mosolyt rajzol rám,

Csak egy érintés, és tudom már,

Nem kell szó, nem kell más,

Ha az éj is ellenünk fordulna majd,

Én akkor is benned maradok, ahogy vagy.

Nem ígértem csillagot az égre ki,

De ha lehullik egy, érted hajolok ki,

Volt, aki csak játszott, volt, aki fájt,

De te nem kérsz tőlem mást, csak azt, aki vagyok, talán,

A hangod csend, mikor szétesnék,

Az ölelésedben újra egésszé lennék,

Nem kell örök, elég a ma,

De ha maradsz, az már maga a csoda.

Ha elengednél, zuhannék mélyre én,

De amíg tartasz, nem félek már…

Csak egy érintés, és elég,

Szétesik bennem minden rég,

Ha hozzám hajolsz, megszűnik a zaj,

A világ megáll, mikor a szád mosolyt rajzol rám,

Csak egy érintés, és tudom már,

Nem kell szó, nem kell más,

Ha az éj is ellenünk fordulna majd,

Én akkor is benned maradok, ahogy vagy.

Ha egyszer elfáradnánk az úton,

Ugyanide visszajövünk, tudom,

Nem ígéret, csak egy érzés,

Ami bennem él, ha a neved érzem…

Csak egy érintés, és elég,

Újra él bennem minden kép,

Ha hozzám hajolsz, megszűnik a zaj,

A szívem megtanul újra igazat vallani majd,

Csak egy érintés, és maradj még,

Ha kell, elrejtem a világ elől a fényt,

És ha az éj is ellenünk fordulna majd,

Én akkor is benned maradok, ahogy vagy.

Csak egy érintés…

És már nem félek semmitől…