– „Nincs Kegyelem”
[Verze 1]
Az árnyakból jöttem, ahol hidegen fúj a szél,
Törött álmok közt nőttünk fel, nekünk ennyi jutott rég.
Anya sírt minden éjjel, számlák a padlón hevertek,
Most berúgom az ajtót, mert a gyengék már elvesztek.
Pislákolnak a lámpák, a szirénák üvöltenek,
Mindenki a pénzt hajtja, mindenki mást tervezget.
Ne bízz senkiben, ezt tanította az utca,
Túl sok hamis mosoly, túl sok hátba szúrás útban.
[Pre-Refrén]
Hangosan beszélnek, de semmit sem tettek,
A birodalmamat fájdalomból építettem.
Sebek a lelkemen, tűz ég az ereimben,
Most nézik, ahogy emelkedem, míg láncok közt vergődnek.
[Refrén]
Nincs kegyelem, nincs félelem, ma nincs alvás,
Sötétben születtünk, most a fény felé a haladás.
Mutatom a középsőt annak, aki csak beszél,
A városomban király vagyok, állj félre, ha élsz.
Nincs kegyelem, nincs félelem, ezt választottuk,
A betonrengetegből indultunk, mégis talpon maradtunk.
Minden bukás erősített, minden seb tanított,
Most a csúcsot célzom meg, az égig jutok.
[Verze 2]
Emlékszem az üres zsebekre, ma már vastag a köteg,
Akik akkor kinevettek, most mellettem lépegetnek.
Vicces, hogy a siker mennyire átírja az arcokat,
Mikor lent vagy, eltűnnek, fent meg vállon veregetnek.
Acélszív, hideg szemek, nem török meg nyomás alatt,
Minden lépés kiszámított, minden nap új utat ad.
Nem kell banda, nem kell korona a fejemre,
A tisztelet többet ér, ha magad építed fel.
[Outro]
Nincs kegyelem...
Nincs félelem...
Még mindig állok...
Még mindig itt...
DANTON.