DANTON – „AZ ÁROKBÓL”
[Intro]
Yeah...
...
Egyenesen a porból...
Tudod, mi ez...
[Verze 1]
Az árokból jöttem, ahol a farkas nem alszik,
Hideg éjszakák, üres gyomor, az élet harcra kényszerít.
Mindenkin van egy maszk, mindenkinek van terve,
De amikor jön a nyomás, sokan összetörnek benne.
A fájdalom nevelt fel, az eső keresztelt,
Láttam testvéreket, akik pár fillérért elestek.
Most csendben mozgok, beszéljen helyettem a pénz,
A hamis emberek eltűnnek, mikor tombol a szél.
Sebek a mellkasomon, tűz ég a véremben,
Át kellett másznom a saron, hogy felálljak az életben.
Minden veszteség tanított, minden seb nyomot hagyott,
Most a jövőmet vadászom, mint farkas a sötétben.
[Refrén]
Az árokból jöttem, háborúra születtem,
Soha nem kaptam semmit, mindent magam szereztem.
Ha hűségről beszélsz, én számolom a tetteket,
Túl sok testvérből lett ellenség mellettem.
Az árokból jöttem, acélból van a szívem,
Minden sor, amit köpök, ott él mélyen bennem.
Nincs kamu, nincs mese, nincs hamis díszlet,
Ez valódi fájdalom, és ebből épül az élet.
[Verze 2]
Mutatom a középsőt azoknak, akik kételkedtek,
Most messziről nézik, ahogy a csúcsra érkeztem.
Nem a kameráknak élek, nem a hírnévért hajtok,
A gyűlöletből csináltam tüzet, amiben ma ragyogok.
Minden sarkon van sztori, minden tömb őriz emléket,
Mindenki keménynek mondja magát, míg próbára nem téved.
Én talpon maradtam, amikor valódi lett a harc,
Ezért gyűlöl az ellenség, és tisztel még a bajtárs.
Az utca türelemre tanított, túlélni a vihart,
Mosolyogni a fájdalomban, mikor minden széthasad.
Most az eget célzom, de a lábam még a földön,
Korona nélkül is király vagyok ebben a körben.
[Outro]
Az árokból...
A csúcsra...
Nincs kegyelem...
DANTON.
