DANTON – Elesett Testvérek
[Intro – halk szél, távoli kórus]
Csend lett…
Túl nagy csend…
Hiányoztok, testvérek…
[Verze 1]
Hideg eső mossa a földet,
Ahol együtt álmodtunk régen.
Annyi hang már örökre néma,
Mégis itt él minden emléke.
Láttam arcokat eltűnni lassan,
Tűzben, vérben, fájdalomban.
A sors sok nevet eltemetett,
De a szívem soha nem feled.
Minden utcán itt a nyomotok,
Minden könnyben ott ragyogtok.
Ha lehunyom fáradt szemem,
Újra mellettem vagytok csendben.
[Refrén]
Óóó…
Elesett testvérek…
Hallom még a hangotokat az éjben.
Óóó…
Bár messze mentetek…
A lelkünk örökké együtt lélegzik még.
Óóó…
Ez a dal most értetek ég…
Minden könnycsepp egy újabb emlék.
[Verze 2]
Annyi harcot vívtunk együtt,
A világ ellen egyként mentünk.
Nevettünk még a romok felett,
Pedig belül mind vérzett a csend.
Most már csak a szél válaszol,
Mikor a múlt újra rám hajol.
De esküszöm bárhova sodor az élet,
Őrzöm örökre a neveteket.
Nem számít hány év pereg le,
A fájdalom bennem marad csendbe’.
Mert a test elbukhat odalent,
De a kötelék örökké él bennem.
[Bridge – halk női ének + zongora]
Ha egyszer újra találkozunk,
Nem lesz több könny, nem lesz háború.
Csak csend…
És béke…
A végtelen ég alatt…
[Utolsó Refrén]
Óóó…
Elesett testvérek…
Minden dobbanásban ott éltek bennem.
Óóó…
Nem feledlek titeket…
Míg bennem él a szívverés.
[Outro]
Csend lett…
De a nevük örökké visszhangzik…