DANTON – „Naplementében”
(Intro)
Oh-oh…
Csak te meg én…
A naplementében…
Örökké…
(Verze 1)
Arany színben ég az égbolt felettünk,
Minden fájdalmat együtt eltemettünk.
Lassan táncolsz velem a csendben,
Mintha megállna az idő ebben a percben.
A szemed ragyog, mint ezer csillag,
Melletted a sötét sem marad.
Mikor átölelsz, megszűnik a világ,
A szívem csak érted dobban tovább.
A homokba írjuk fel a nevünk,
Bármerre sodor az élet — együtt megyünk.
Nem számít vihar vagy hideg éj,
A szerelmünk mindennél többet ér.
(Refrén)
Naplementében táncolunk,
Egymás szemében elveszünk.
És ha egyszer elesnénk,
Egymás kezét mindig fogjuk még.
Veled minden álom él,
A szívem hozzád visszatér.
Amíg létezik a világ,
Fogom a kezed tovább.
(Verze 2)
Mikor nevetünk, a hold is fényesebb,
Veled minden perc sokkal szebb.
A hangod bennem örökké él,
Mint egy dallam, ami elkísér.
Ha könnyeid hullanak csendesen,
Ott leszek melletted teljesen.
Nem engedlek el, bármi történjen,
Veled akarok élni minden évben.
A csillagok alatt lassan ringunk,
Ketten együtt új eget írunk.
A világ zaját kizárja a szív,
Mert hozzád mindig visszahív.
(Bridge)
És ha egyszer sötét lesz az ég…
Én akkor is itt leszek még…
Nem hagylak egyedül soha…
Mert te vagy az otthonom maga…
(Refrén)
Naplementében táncolunk,
Egymás szemében elveszünk.
És ha egyszer elesnénk,
Egymás kezét mindig fogjuk még.
Veled minden álom él,
A szívem hozzád visszatér.
Amíg létezik a világ,
Fogom a kezed tovább.
(Outro)
Naplemente…
Te meg én…
Kéz a kézben…
Örökké…