A Takarítónő

A reggel mosolyogva köszön

és én fáradtan ballagok.

A hotel fényei tükröződnek az égbolton..

oda tartok..

Álmosan belépek,várom a napkeltét,

Próbálom kerülni a főnököm figyelmét.

Fáradt vagyok,derekam sajog.

A felkelő nap fénye,

az ablakon beragyog.

Mennem kell tovább,

számítanak rám!

Ki más ha nem ő,

Én vagyok a takarítónő!

Ébredeznek a vendégek,

A folyosón már jönnek-mennek,

a fájdalom mögött mosollyal

köszöntöm őket:

Jó reggelt!

Ez a dolgom,fogom a rongyot,

letörlöm a polcokon a port

és a foltot.

Mennem kell tovább,

számítanak rám!

Ki más ha nem ő,

Én vagyok a takarítónő!

A sok ajtó mögött

még jó sok munka vár,

Ágyak,fürdők,padló,

Néha úgy únom már...

Aztán mikor megint,

minden csillog-villog,

tudom,hogy jó ez így,

nincs is oly sok gondom.

Mennem kell tovább,

számítanak rám!

Ki más ha nem ő,

Én vagyok a takarítónő!

Vége lesz a napnak,

hagyok csapot-papot,

Majd ismét mosolyogva

kívánok szép napot!

Lassan esteledik,

fáradt lábam hazavisz,

Tudom holnap ugyanez vár,

Nem leszek én már médiasztár.

Mennem kell tovább,

számítanak rám!

Ki más ha nem ő,

Én vagyok a takarítónő!