Itt vagyok még

Volt idő, amikor visszatartottam a levegőt,

Mintha nem lenne szabad tovább mennem.

Csendben hordtam magamban valamit,

Ami több volt, mint amit kimondhattam.

Nem kerestem rá szavakat,

Nem akartam megérteni.

Csak túlélni akartam azt a napot,

Aztán a következőt is.

De még itt vagyok, és ez számít,

A szívem ver, a testem él.

Ami mögöttem van, nem húz vissza,

Csak emlékeztet arra, hogy mentem tovább.

Még itt vagyok, nyitott kézzel,

Nem futok el a holnap elől.

Ami bennem él, nem fáj már,

Csak csendesen kísér tovább.

Van, ami örökre velem marad,

Nem teherként, inkább nyomként.

Egy halk tudás mélyen belül,

Hogy egyszer nagyon bátor voltam én.

Nem kérdezem többé, mi lett volna,

Nem számolok elmaradt időt.

A jelen most végre befogad,

És én hagyom, hogy vigyen előre.

Még itt vagyok, és ez elég,

Nem kell bizonyítanom semmit.

Az élet nem kér magyarázatot,

Csak azt, hogy benne maradjak.

Még itt vagyok, és menni fog,

Lépésről lépésre, lassan.

A fény nem vakít el többé,

Csak megmutatja, merre van az utam.

Szeretnék utazni, elveszni néha,

Idegen városok reggeleiben.

Szeretnék szeretni félelem nélkül,

Egy emberrel, aki mellettem lélegzik.

Szeretnék önmagam lenni végre,

Nem kisebb, nem óvatosabb.

Valamit letenni ebbe a világba,

Hogy tudjam: jelen voltam.

Még itt vagyok.

És ez most már elég.