Veled

Minden pillanatban csak rád gondolok,

nálad jobban senkit nem akarok.

Rég éreztem már így, vagy talán soha sem,

fogom a kezed, s elveszek csendesen.

Kék szemed mélyén otthonom lelem,

mikor rám nézel, elfelejtem mindenem.

Érezni bőröd, csókod ajkamon,

ne múljon el, azt kívánom.

Olyan dolgokat hozol ki belőlem,

miket magamban mélyen rejtegettem.

Veled végre szabad a szívem,

melletted önmagam lehetek teljesen.