Az utam felé

Lassan vége az ősznek,

útamat keresem én,

Ezer színű levél hull rám,

mint egy régi remény.

Telnek a napok, az órák,

minden perc egy új kép,

Tükröződik bennem a világ,

ahogy változom még.

Refrèn:

Még nem látom, merre menjek,

de a lelkem súgja rég,

hogy az úton, amit érzek,

ott vár rám majd a fény.

Ha véget ér az ősz, jön majd a tél,

de nem félek már, ahogy rég,

a csendből új irány születik,

s tudom, az utam bennem él.

Még nem látom, merre menjek,

de a lelkem súgja rég,

hogy az úton, amit érzek,

ott vár rám majd a fény.