Ami bennünk ég

Sokszor vágyom arra, hogy megölelj csendben,

Sokszor vágyom arra, hogy fogd meg a két kezem.

Néha félek attól, amit felhozol bennem,

És a jövőtől is, hogy miért szolgál ez engem.

Félek kicsit ettől az ismeretlentől,

De jól érzem magam, és nem futnék el.

Szeretném, ha több emlék születne köztünk,

És lélegzetesen kibontakozna, ami bennünk él.

Félek kicsit, de nem futnék el,

Ha te maradsz, én is itt leszek.

Csak hagyjuk, történjen meg,

Ami köztünk él, ami bennünk ég.

Egy mosolyod többet mond minden szónál,

Egy érintésednél megáll a zaj.

Szeretem a szemed csillogását,

Mintha többet tudna, mint amit kimondanál.

Félek kicsit ettől az ismeretlentől,

De jól érzem magam, és nem futnék el.

Szeretném, ha több emlék születne köztünk,

És lélegzetesen kibontakozna, ami bennünk él.

Félek kicsit, de nem futnék el,

Ha te maradsz, én is itt leszek.

Csak hagyjuk, történjen meg,

Ami köztünk él, ami bennünk ég.

Ami köztünk él,

Ami bennünk ég.