Elmúlás

ELMÚLÁS

Intro

Yeah…

hallod ezt?

Ez nem az élet zaja.

Ez az óra kattogása a koponyádban.

Verze 1

Napok hullanak, mint vakolat a falról,

Nevem kopik le rólam, mint a szám a naptárról.

Tükröm nem hazudik, csak röhög rajtam,

Minden ránc egy emlék, amit eltemettem halkan.

Barátok neve por, kézfogás hideg,

Ami tegnap még minden volt, mára semmi se lett.

Kérdezed, mit hagyok? – csak üres szavakat,

Egy pulzust a betonon, meg pár megfáradt soromat.

Refrén

Elmúlás… nem kopog, betör,

Nem kérdez, csak visz, mikor a szívöd megdörög.

Elmúlás… nincs kegyelem,

Egy lépés az árnyék, és eltűnsz hirtelen.

Elmúlás… mindenki sorra kerül,

Aki fut, az is fárad, aki áll, az megdől.

Ez nem dal, ez ítélet,

A végén mind ugyanoda érkezünk – csendbe.

Verze 2

Emlékek sírkövek az agyamban,

Nevük nincs, csak dátum rajtuk, halványan.

Volt egy álmom? Lehet… már nem emlékszem,

Talán eladtam túl olcsón, egy hosszú éjszakában.

Az idő nem gyógyít, csak lassan öl,

Mosoly mögé rejti, de belül felőröl.

Láttam erős embereket porrá égni,

Egy szempillantás, és nem maradt mit félteni.

Kérdik: “Félsz a haláltól?” – nem, testvér,

Félek attól, hogy nyom nélkül megyek el.

Hogy a nevem csak egy zaj volt a térben,

Egy lélegzet, amit elnyelt a végtelen.

Refrén

Elmúlás… nem kopog, betör,

Nem kérdez, csak visz, mikor a szívöd megdörög.

Elmúlás… nincs kegyelem,

Egy lépés az árnyék, és eltűnsz hirtelen.

Elmúlás… mindenki sorra kerül,

Aki fut, az is fárad, aki áll, az megdől.

Ez nem dal, ez ítélet,

A végén mind ugyanoda érkezünk – csendbe.

Bridge (lassabb, súlyos)

Ha holnap nem lennék…

ki emlékezne rám?

Vagy csak egy értesítés lennék

egy néma telefon falán?

Outro

Szóval írok, míg dobban a mellkas,

Mert a csend türelmes… kivárja, mikor elhallgatsz.

Ez az elmúlás hangja, nem mese, nem álom,

Ez a valóság… és mindannyian benne állunk.