Nem becsültél meg

Ha nem becsültél meg

(Verze 1)

Ha nem becsültél meg, mondd, mit vártál tőlem?

Hogy mosolyogjak akkor is, mikor szétrepedt a bőröm?

Mindent odaadtam, mégse volt elég,

A szavaim falnak mentek, te meg néztél szét.

Én voltam a háttér, te voltál a fény,

De a sötétbe hagytál, mikor kellett volna kéz.

Néma harcokat vívtam minden egyes nap,

Te észre se vetted, hogy belül meghaltam.

(Refrén – rap, lassú, törékeny)

Ha nem becsültél meg, most miért fáj?

Miért üvölt bennem minden emlék, minden száj?

Én ott voltam érted, mikor senki más,

Te elmentél csendben… és ez öl meg igazán.

Ha nem becsültél meg, ne kérj több szót,

Már kifakult bennem minden, ami volt.

Nem haragszom rád, csak üres a hely,

A szívem tanulta meg, mit jelent az, hogy vesztesen elenged.

(Verze 2)

Nem vertél meg, nem hazudtál hangosan,

Csak lassan eltűntél, és ez volt a legnagyobb baj.

Apró jelek, félmondatok, hideg szemek,

Én kapaszkodtam, te már rég elengedted.

Emlékszem, mikor még számítottam neked,

Mikor a nevem nem teher volt, hanem jelentés.

Most csak egy múlt vagyok egy régi dalban,

Te tovább léptél, én meg bennragadtam.

(Refrén)

Ha nem becsültél meg, most miért fáj?

Miért égek el még mindig, mikor te már máshol állsz?

Én érted éltem, te csak voltál itt,

És a különbség köztünk most darabokra szed szét.

(Verze 3 – lecsupaszított, halk)

Nem kértem sokat… csak maradj velem.

Ne akkor szeress, mikor már nincs mit mentenem.

Most tanulom, hogy néha a szeretet kevés,

Ha az egyik fél ad mindent, a másik meg néz.

(Outro)

Ha nem becsültél meg…

Ez nem vád.

Ez búcsú.

És a legszomorúbb az egészben az,

Hogy még most is hiányzol.