DANTON – „Ha te vagy velem”
(Refrén)
Ha te vagy velem, minden zaj elcsendesül,
mintha a világ is végre rendbe kerül.
Nem kell több harc, nem kell több álca,
mert a szíved az, ami hazahúz újra.
(1. versszak)
Nem kerestelek, mégis megtaláltál,
mint fény a sötétben, amit rég nem vártál.
Én csak mentem előre, üresen, vakon,
te meg ott álltál a saját utamon.
És furcsa, mert nem mondtunk nagy szavakat,
mégis minden bennem hozzád húzott magát.
Mintha ismertem volna minden mosolyod régen,
csak elfelejtettem, amíg újra nem léptél.
(Refrén)
Ha te vagy velem, minden zaj elcsendesül,
mintha a világ is végre rendbe kerül.
Nem kell több harc, nem kell több álca,
mert a szíved az, ami hazahúz újra.
(2. versszak)
Volt bennem vihar, amit senki nem látott,
csak zárva tartottam minden régi álmot.
De te nem törtél be, csak ott maradtál,
és lassan a falakat is lebontottad már.
Nem kell, hogy megments, nem vagyok elveszett,
csak veled könnyebb minden lépés és kezed.
Ha esek, te nem húzol, csak ott vagy velem,
és ez az, amiért most végre létezem.
(Outro)
Ha kérdezik majd, mi tart még itt engem,
csak annyit mondok:
te lettél az egyetlen rendben.