„Amikor Rád Nézek”
[Verze 1]
Amikor rád nézek, elcsendesül bennem a világ,
mintha minden zaj egy pillanatra megállna már.
A szemedben látom az összes tegnapot,
és benne azt is, amit még meg sem éltem ott.
Nem ígérhetek csillagot az égről,
de itt leszek, ha félni kezdenél.
A kezedben az enyém nem csak érintés,
hanem otthon, ahol megpihenhetnél.
[Refrén]
Ha te vagy mellettem, nem félek semmitől,
mert a szívem tudja, hozzád tartozom.
Lehet kint vihar, lehet zaj és tél,
de benned mindig tavasz van, érzem én.
És ha egyszer minden elhalványul majd,
egy dolog biztos marad örökké:
ahogy rám nézel csendesen,
és a világ eltűnik közénk.
[Verze 2]
Nem a tökéletességedbe szerettem bele,
hanem a nevetésed apró rezdülésébe.
Abba, ahogy reggel még álmos a hangod,
és ahogy este hozzám bújsz végre.
A jövőt nem látom előre tisztán,
de ha veled írom, nem érdekel.
Mert minden nap egy ajándék lesz,
ha a szíved az enyémhez ér.
[Refrén]
Ha te vagy mellettem, nem félek semmitől…
mert a lelkem benned talál nyugalom.
Nem kell nagy szó, nem kell ígéret,
csak hogy maradj, és fogd a két kezem.
Ha egyszer az idő gyorsan elszalad,
és ősz lesz a hajunk fölött az ég,
én akkor is ugyanígy nézek rád,
mint az első, remegő percén.
[Híd – suttogós, intimebb]
Ha elfáradnál, vállamra hajtod,
ha eltévednék, te hazavezetsz.
Nem csak ma szeretlek –
hanem minden benned dobbanó csendet.
[Utolsó Refrén – nagy, érzelmes]
Ha te vagy mellettem, teljes az élet,
nem kell más, csak még egy nap veled.
És ha a világ lassan álomba ring,
én akkor is hozzád bújok megint.
Mert a szerelem nem hangos szó,
hanem egy halk, örök ígéret:
amíg dobban a szív a mellkasomban,
addig csak téged szeretlek.