Melleted más a világ

DANTON – „Melletted más a világ”

(Refrén)

Melletted más a világ, mintha fény lenne minden zaj,

ami fájt, az elhalkul, ha a kezed hozzám hajol.

Nem kell több bizonyítás, csak hogy itt maradj velem,

mert melletted még a csend is életet jelent nekem.

(1. versszak)

Nem hittem már a csodákban, csak mentem a szürke utcán,

szívem zárva volt rég, mint egy elhagyott, üres kulcsár.

Aztán jöttél, és valami átkattant bennem halkan,

mintha minden elveszett darabom újra megtaláltam.

Nem nagy szavak kellenek, csak egy pillantás elég,

hogy érezzem, hogy az élet most végre másfelé lép.

Nem vagyok tökéletes, de veled mégis az vagyok,

mert a hibáim is szebbek, ha a szemedben ragyogok.

(Refrén)

Melletted más a világ, mintha fény lenne minden zaj,

ami fájt, az elhalkul, ha a kezed hozzám hajol.

Nem kell több bizonyítás, csak hogy itt maradj velem,

mert melletted még a csend is életet jelent nekem.

(2. versszak)

Volt, hogy elhittem, hogy nincs már hely a szívemnek,

csak üres falak maradtak a tegnapok képeinek.

De te átjöttél rajtuk, mint egy új nap hajnalán,

és most minden rossz emlék csak távoli árnyék csupán.

Nem ígérek meséket, csak valóságot melléd,

de abban benne vagyok én, minden nap, minden estét.

Ha el is esek néha, te vagy, aki felhúz újra,

mert a szerelmünk nem halk — ez egy belső tűz, ami dúl ma.

(Outro)

Ha egyszer majd megkérdik, mi volt az én csodám,

csak annyit mondok halkan:

te voltál az otthonom, talán.