Nem becsültél meg 2

Ha nem becsültél meg

(Verze 1)

Csend lett körülöttem, mikor elmentél,

Nem volt vita, csak egy üres „majd beszélünk még”.

A szívem maradt ott, ahol te nem voltál,

És senki nem kérdezte, hogy ezt én bírom-e már.

A neved nem mondom ki, de mindenben ott vagy,

Egy szék az asztalnál, ami mindig foglalt.

Nevetek másokkal, de belül nem élek,

Csak túl vagyok a napokon, egymás után lépve.

(Refrén – rap, nagyon lassú)

Ha nem becsültél meg, miért maradtam én?

Miért őrizlek még mindig, mint egy téves reményt?

Te lettél a hiány, én meg az emlék,

Ketten voltunk egykor, most egyedül az egész.

Ha nem becsültél meg, ne mondj már semmit,

A hallgatásodnál nincs fájóbb jelzés itt.

Nem bántottál hangosan, csak hagytad, hogy legyek

Valaki, akit elveszíteni nem volt nehéz.

(Verze 2)

Nem írok már neked, de bennem beszélsz,

Minden „mi lett volna, ha” újra felébreszt.

Mások szerint erős vagyok, meg túl leszek rajt’,

De nem tudják, mennyi könnyem maradt bent, hangtalan.

Nem voltunk tökéletesek, ezt tudom jól,

Csak én hittem abban, hogy ez több, mint egy sztori volt.

Te továbbléptél, én még itt tanulom meg,

Hogy az elengedés néha nem döntés… csak vereség.

(Refrén)

Ha nem becsültél meg, most már mindegy talán,

De miért fáj még mindig minden gondolat után?

Én ott maradtam benned, te nem maradtál bennem,

És ez a különbség az, ami lassan megöl engem.

(Outro)

Nem kérlek vissza.

Nem hibáztatlak.

Csak csendben kimondom végre magamnak:

Ha nem becsültél meg…

akkor nem én voltam kevés.