Tűz és jég

(rap/metál):

Nem bírtam nélküled, de beléd haltam,

Szavaid kései mélyen maradtak.

Lelkemben háború, benned a vihar,

Szeretlek még, de az ész tilt, akar?

💔 Nő (énekelve, szenvedéllyel):

Félek, de húz vissza a szíved,

Mint lánc a pokolban, nem ereszt.

Te vagy a fény, te vagy a méreg,

És mégis hozzád húz az élet.

🔥 Férfi (hörgés/kiabálva):

Kitépted a szívem, most visszakéred?!

A múlt hamvai közt a reményt keresed?!

De én se vagyok már az, aki régen,

A harag ölel, mint egy véres béklyó éjben!

🌹 Nő (dallamos refrén):

Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a jég,

Egymásban pusztulunk, de mégis ég.

Sebekből nő virág, ha fáj is, szép,

Te meg én – örök harc, örök lét.

🎤 Férfi (rap):

Csak egy pillanat kell, hogy újra higgyem,

Hogy van még helyem a szívedben.

A düh mögött ott a vágy,

Hogy újra hozzád simuljak, bár fáj!

💔 Nő (lágyabban, de erővel):

Megsebzett szavak – mégis hallgatlak,

A múltunk súlyát együtt cipeltük át.

Bárhogy szaggat az idő keze,

A szerelmünk lángja mégis perzselne.

🔥 Férfi (üvöltve):

Tépj szét, ha kell! Ne kímélj már!

Ez nem csak játék, ez egy véres bál!

Ha meghalok, hát veled együtt,

Mert nélküled minden perc csak kín és üres múlt!

🌹 Nő + Férfi (duett refrén):

Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a jég,

Egymásban pusztulunk, de mégis ég.

Sebekből nő virág, ha fáj is, szép,

Te meg én – örök harc, örök lét.

🎤 Férfi (rap/metál):

De a harc nem ér véget, csak újra kezdődik,

A szerelem tüzénél a szív felkészül mindig.

Bársonyos éj, sötét titkok bűvölnek,

Tudom jól, hogy a jövőnk nem lehet véletlen.

💔 Nő (énekelve, lágyan):

A régi képek, mint sebek a bőrömön,

Még az emlékek is fájnak, de újra keresem őket.

Ha valaha láttad, hogy a szívem mit érez,

Tudd, hogy az erőnk örökre megmarad, és érez.

🔥 Férfi (hörgés):

A sötétség útja vezet majd a fényhez,

Minden csata egy újabb lépés, csak légy velem.

Nincsen más út, csak az, ahol együtt járunk,

Örök sebeken át, soha nem válunk meg, látod?

🌹 Nő (dallamos refrén):

Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a jég,

Egymásban pusztulunk, de mégis ég.

Sebekből nő virág, ha fáj is, szép,

Te meg én – örök harc, örök lét.