(rap/metál):
Nem bírtam nélküled, de beléd haltam,
Szavaid kései mélyen maradtak.
Lelkemben háború, benned a vihar,
Szeretlek még, de az ész tilt, akar?
💔 Nő (énekelve, szenvedéllyel):
Félek, de húz vissza a szíved,
Mint lánc a pokolban, nem ereszt.
Te vagy a fény, te vagy a méreg,
És mégis hozzád húz az élet.
🔥 Férfi (hörgés/kiabálva):
Kitépted a szívem, most visszakéred?!
A múlt hamvai közt a reményt keresed?!
De én se vagyok már az, aki régen,
A harag ölel, mint egy véres béklyó éjben!
🌹 Nő (dallamos refrén):
[Refrén – együtt]
Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a jég,
Egymásban pusztulunk, de mégis ég.
Sebekből nő virág, ha fáj is, szép,
Te meg én – örök harc, örök lét.
🎤 Férfi (rap):
Csak egy pillanat kell, hogy újra higgyem,
Hogy van még helyem a szívedben.
A düh mögött ott a vágy,
Hogy újra hozzád simuljak, bár fáj!
💔 Nő (lágyabban, de erővel):
Megsebzett szavak – mégis hallgatlak,
A múltunk súlyát együtt cipeltük át.
Bárhogy szaggat az idő keze,
A szerelmünk lángja mégis perzselne.
🔥 Férfi (üvöltve):
Tépj szét, ha kell! Ne kímélj már!
Ez nem csak játék, ez egy véres bál!
Ha meghalok, hát veled együtt,
Mert nélküled minden perc csak kín és üres múlt!
🌹 Nő + Férfi (duett refrén):
[Refrén – együtt]
Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a jég,
Egymásban pusztulunk, de mégis ég.
Sebekből nő virág, ha fáj is, szép,
Te meg én – örök harc, örök lét.
🎤 Férfi (rap/metál):
De a harc nem ér véget, csak újra kezdődik,
A szerelem tüzénél a szív felkészül mindig.
Bársonyos éj, sötét titkok bűvölnek,
Tudom jól, hogy a jövőnk nem lehet véletlen.
💔 Nő (énekelve, lágyan):
A régi képek, mint sebek a bőrömön,
Még az emlékek is fájnak, de újra keresem őket.
Ha valaha láttad, hogy a szívem mit érez,
Tudd, hogy az erőnk örökre megmarad, és érez.
🔥 Férfi (hörgés):
A sötétség útja vezet majd a fényhez,
Minden csata egy újabb lépés, csak légy velem.
Nincsen más út, csak az, ahol együtt járunk,
Örök sebeken át, soha nem válunk meg, látod?
🌹 Nő (dallamos refrén):
[Refrén – együtt]
Mi vagyunk a tűz, mi vagyunk a jég,
Egymásban pusztulunk, de mégis ég.
Sebekből nő virág, ha fáj is, szép,
Te meg én – örök harc, örök lét.
danton509