(1. vers)
Túl sok a szabály,
túl kevés az ész,
a gépezet darál,
Káoszban élsz:
Hamis mosolyok mögött pengeéles a csend,
Látom, nem tetszik, amit mondok
– engem nem érdekel, mi a trend!
(Pre-chorus)
Nem vagyok kedves,
ha nem muszáj,
Már nem játszom többé,
a lelkem sem fáj:
Olvass az arcomról —
mert ez az én kibaszott
válaszom, ami neked szól!
(Refrén)
Úgy Érzem,
nincs elég középső ujjam,
hogy megköszönjem mindazt, amit kaptam.
Az összes rémálmot,
A „ne sírj, kicsim”-féle összes szarságot.
Egykor féltem ettől,
izzón parázslott,
De már nem kérek,
sem jóváhagyást, sem elnézést,
bocsánatot,
Mert nem fojthatom el a szívemben a lángot!
(2. vers)
Túl sokszor nyeltem le a haragot, s dühöt,
míg mások tapsoltak,
bennem pusztító tűz fűtött.
Most inkább a szemedbe nézek,
S világítok fáklyaként neked,
Hogy tisztábban láss,
Élj szabadon!
Ne a sírodat ásd!
(Pre-chorus)
Nem kell, hogy szeress,
csak lásd az igazságot,
azért, hogy nevess,
éld meg a valóságot!
Ha igazam van,
Nem vagyok hangos,
Hát, vívd meg Te is magaddal a harcod!
(Refrén)
Úgy Érzem,
nincs elég középső ujjam,
hogy megköszönjem mindazt, amit kaptam.
Az összes rémálmot,
A „Te úgysem érted”-féle összes szarságot.
Egykor féltem ettől,
izzón parázslott,
De már nem kérek,
sem jóváhagyást, sem elnézést,
bocsánatot,
Mert nem fojthatom el a szívemben a lángot!
(Bridge)
Nem toxikus vagyok
— csak ébren álmodok.
Magamhoz hű vagyok
— végre nem kapkodok
Szeretem azt, aki vagyok.
Ha ez sok neked,
az nem az én bajom.
Itt van neked a két középső ujjam, te majom!
(Záró refrén)
Úgy érzem, nincs elég középső ujjam,
hogy a sok hamis
arcot ezzel kiszolgáljam.
Nem kell az áldozatod,
nem kell az áldásod:
Tarsd meg a bocsánatod!
Ha fegyvertelen vagy,
Nem baj
Látom értelmetlen lenne
a szellemi párbaj...
Bizseriborso
