Fohász 2.0

(1. vers)

Látod, elbuktam újra,

a csend húz le a mélybe,

árnyékok közt járok,

mégis fényt keres a lélek.

Hiába futok magam elől,

még mindig megtalál a tegnap,

szívemben üvölt ez az erő,

Talán végre valaki meghall.

(Pre-chorus)

Nem tudom, meddig bírom még,

széttép a kétely hogy végleg itt maradok,

de ha még egyszer rám néznél,

talán visszatalálnék magamhoz.

(Refrén)

Lélegezz vissza –

mert elfelejtettem élni,

Húzz fel újra –

Istenem!!!

mert nincs erőm tovább félni.

Ha eltűnök a zajban,

keress meg, kérlek…

Mert néha magamtól kellene

megmentened.

(2. vers)

Tükörbe nézek,

de nem ismerem azt, aki visszanéz,

évek óta hordom

az el nem mondott imáim terhét.

Játszottam, hogy erős vagyok,

pedig belül szétestem csendben,

most már csak egy kérdés maradt:

elég vagyok még önmagamnak?

(Pre-chorus)

Nem tudom, meddig bírom még,

szétég a szívem a múlt dühében,

De ha egyszer átölelnél, Istenem!

Talán nem vágynék elégni a pokol tüzében!

(Refrén)

Lélegezz vissza –

mert elfelejtettem élni,

Húzz fel újra –

Istenem!!!

mert nincs erőm tovább félni.

Ha eltűnök a zajban,

keress meg, kérlek…

Mert néha magamtól kellene

megmentened.

(Bridge)

Nem láthatod a könnyem,

Ha elfogyott végleg

de minden reményem benned,

mert nélküled nem találom meg

az utat vissza magamhoz, Istenem!

(Záró refrén – emelt érzelemmel)

Lélegezz vissza –

kérlek, taníts újra élni,

Húzz fel magadhoz –

Istenem!!!

hogy ne kelljen többé félni.

Ha széthullok a csendben,

tarts meg kérlek…

Mert néha magamtól kellene

megmentened.