Lélegzetedben élek 2.1

Lassan ébred a hajnal fénye,

Mint halk sóhaj,

megérinti vállam a szele,

Tegnap reggeli hangod emléke.

---

A lehelleted még a nyakamon,

Nem vágy ez már,

csak halk imádság,

mejjel meztelen tested akarom.

---

Nem tartalak vissza,

Szabadon hagylak égni,

Így érzem szíved bennem lüktetni.

Nem kérek semmit,

addig maradj még,

mint nyár a szélben — emlék és békesség.

Nem kell már ígéret,

sem hangos szó,

elég, hogy tudom:

veled most jó.

Nem tartalak vissza,

Szabadon, hagylak élni,

Míg lélegzeted azt a sóhajt nekem zengi.

---

A szíved ritmusa átkarol,

mint hullám, ha partot ér.

Nem sietség, nem láz, nem tűz,

csak végtelen, tiszta fehér fény.

---

Nem kell refrén, ha benned szól a dallam,

a csended édesebb minden szavamnál.

És ha majd egyszer messze jársz,

tudd, hogy bennem még ott muzsikálsz.

---

Nem tartalak vissza,

csak hagylak élni,

s érzem szíved bennem lüktetni.

Nem kell már szó,

nem kell már fény,

mert lélegzetedben élek én.