[Verze 1]
Lassan ébred a hajnal fénye,
Mint halk sóhaj,
megérinti vállam a szele,
Tegnap reggeli hangod emléke.
---
[Verze 2]
A lehelleted még a nyakamon,
Nem vágy ez már,
csak halk imádság,
mejjel meztelen tested akarom.
---
[Kórus]
Nem tartalak vissza,
Szabadon hagylak égni,
Így érzem szíved bennem lüktetni.
Nem kérek semmit,
addig maradj még,
mint nyár a szélben — emlék és békesség.
Nem kell már ígéret,
sem hangos szó,
elég, hogy tudom:
veled most jó.
Nem tartalak vissza,
Szabadon, hagylak élni,
Míg lélegzeted azt a sóhajt nekem zengi.
---
[Verze 3]
A szíved ritmusa átkarol,
mint hullám, ha partot ér.
Nem sietség, nem láz, nem tűz,
csak végtelen, tiszta fehér fény.
---
[Híd – suttogva]
Nem kell refrén, ha benned szól a dallam,
a csended édesebb minden szavamnál.
És ha majd egyszer messze jársz,
tudd, hogy bennem még ott muzsikálsz.
---
[Záró kórus – halkulva]
Nem tartalak vissza,
csak hagylak élni,
s érzem szíved bennem lüktetni.
Nem kell már szó,
nem kell már fény,
mert lélegzetedben élek én.