Lélegzet

Lassan mozdul a hajnal fénye,

Megpihen vállam melegén jele.

Nem kérdezek, csak nézlek halkan,

És érzem: béke van a zajban.

A kezed végigsimít rajtam,

Mint szél a vízen, épp csak halkan.

Nem vágy, inkább áldás benned,

Ahogy a lelkemhez érkezett.

Lélegzetedben élek én,

Te vagy a csend, a fény, a remény.

Nem kell szó, csak ez a tér,

Hol hálát ad a testem, hogy él.

A szíved ritmusa halkan ringat,

Mint tenger, mely hazahív minden partot.

Nem sietség, nem tűz, nem láz,

Csak végtelen, puha varázs.

Lélegzetedben élek én,

Te vagy a csend, a fény, a remény.

Nem kell szó, csak ez a tér,

Hol hálát ad a testem, hogy él.

Nem bírok félni, ha itt vagy velem,

Az érintésedben otthonom lelem.

A szívem minden dobbanása hálát sző,

Hogy érezhetlek, míg a világ nő.

Lélegzetedben élek én,

Nem kell más, csak ez a fény.

Ha egyszer elszáll majd a szó,

Tudd, hogy veled maradok… jó.