Penge a számban

– „Penge a számban II.” ()

Nem simogatlak szóval, én szétbaszom a csendet,

a hangom mint kés, ami egyből átvág benned,

köpködhetsz rám, szidhatsz, mocskolhatsz nyugodtan,

de mikor visszaszólok, elhallgatsz azonnal.

Torkig vagyok veletek, ez nem egy játék már,

minden kamu arc mögött egy féreg pofán vág,

én nem hajolok meg, nem leszek a bábod,

inkább szétverem a rendszert, mint hogy benne állok.

A szám penge – vág, nem kér, nem kímél,

egy sorom többet ér, mint a teljes énednél,

te csak ugatsz messziről, mint egy láncos kutya,

de közel jössz, lefagysz – mert itt nincs több kamu cucc már.

Benned nincs súly, csak a levegőt tolod,

én meg a romokból jövök, és rád borítom a poklot,

nem kell hype, nem kell lájk, nem kell senki tapsa,

én akkor is megyek, ha mindenki rám csapja.

Szétcsap az ideg, bennem forr a vérem,

nem nyugtat le semmi, csak ha kiadom végre,

ez a düh nem játék, ez nem egy póz,

ez az, mikor belül már minden kibaszottul rossz.

Nem vagyok trend, nem vagyok divat,

én vagyok a hiba a rendszered alatt,

amit próbálsz eltakarni, de áttör a falon,

mint egy robbanás, amit nem bírsz már kontrollon.

Nevess csak rajtam, gyere, mutasd a fogad,

de mikor visszanézek, eltűnik a mosolyod azonnal,

mert én nem beszélek – én darálok, mint gép,

és minden kibaszott sor egy újabb ütés.

Ez nem zene, ez egy kibaszott támadás,

nem kér bocsánatot, csak rombol és áthág,

ha beállsz elém, nem lesz több köröd,

mert amit elkezdtem, azt végigviszem, amíg dől a föld.