Untitled

[Male vocal]


Az éj leple alatt, hol árnyak táncolnak,
Félelem szülte lények a mélyből támadnak.
Szemükben parázs, hideg, éles fény,
Suttogásuk a szélben, mint halálos kemény.
Falra vetült árnyék, torz alak, néma kép,
Érzem, ahogy a jeges rémület tép.

[Refrén]
Ó, látomás, sötét fátyol, mi rám borul,
Hol a valóság és az álom egybeolvad, elmerül.
Szörnyű szépség, mi elragad, nem ereszt,
Borzongató tánc, mi örökké körbe-körbe megy.

Az erdő mélyén, hol a fák égig érnek,
Fénytelen ösvényen lidércek kísérnek.
Sápadt holdfényben csontvázak lépkednek,
Élők és holtak közt határt nem ismernek.
Föld alól nyúló kezek, hideg érintés,
Sötét erdőben visszhangzik a néma kísértés.

[Refrén]
Ó, látomás, sötét fátyol, mi rám borul,
Hol a valóság és az álom egybeolvad, elmerül.
Szörnyű szépség, mi elragad, nem ereszt,
Borzongató tánc, mi örökké körbe-körbe megy.

Az égbolt megnyílik, vérvörös fény árad,
Angyalok hullnak alá, de szárnyuk fáradt.
Arcukon könny helyett kővé vált a fájdalom,
Szemükben tükröződik az örök hatalom.
Csillagok hullanak, mint hamu a földre
Világok égnek el, süllyednek a semmibe.

Az idő megáll, a tér összeomlik,
Érzékek csalnak, a valóság szétbomlik.
Holt nyelveken szól a szél, ősi átkokat üvölt.
Elfeledett rettegés ébred, és torz testet ölt.
Lélegzetem elakad, szívem megremeg,
Egy másik dimenzióba repít a fergeteg.

[Refrén]
Ó, látomás, sötét fátyol, mi rám borul,
Hol a valóság és az álom egybeolvad, elmerül.
Szörnyű szépség, mi elragad, nem ereszt,
Borzongató tánc, mi örökké körbe-körbe megy.

Intense Horror Soundtrack with Dissonant Strings and Creepy Percussion