Horror 2

[Male vocal]


Az éj leple alatt, hol árnyak táncolnak,
Félelem szülte lények a mélyből támadnak.
Szemükben parázs, arcukon jég hideg mosoly.
Suttogásuk a szélben, mind halálos sikoly.
Falra vetült árnyék, torz alak, néma kép,
Érzem, ahogy a jeges rémület tép.

[Refrén]
Ó, látomás, sötét fátyol, mi rám borul,
Hol a valóság és az álom egybeolvad, elmerül.
Szörnyű szépség, mi elragad, nem ereszt,
Borzongtató tánc, mi örökké körbe-körbe jár.

Az erdő mélyén, hol a fák égig érnek,
Fénytelen ösvényen lidércek kísérnek.
Sápadt holdfényben csontvázak lépkednek,
Élők és holtak közt határt nem ismernek.
Föld alól nyúló kezek, hideg érintése
Sötét erdőben visszhangzik a rémült üvöltés.

[Refrén]
Ó, látomás, sötét fátyol, mi rám borul,
Hol a valóság és az álom egybeolvad, elmerül.
Szörnyű szépség, mi elragad, nem ereszt,
Borzongató tánc, mi örökké körbe-körbe jár.

Az égbolt megnyílik, vérvörös fény árad,
Angyalok hullnak alá, szárnyuk fáradt.
Arcukon kővé vált a hideg félmosoly,
Szemükben tükröződik az örök fájdalom.
Csillagok hullanak, mint hamu a földre,
Világok égnek el, süllyednek a semmibe.

[Orchestra solo]

Az idő megáll, a tér összeomlik,
Érzékek csalnak, a valóság szétbomlik.
Holt nyelven szól a szél, ősi átkokat üvölt.
Elfeledett rettegés ébred, és torz testet ölt.
Lélegzetem elakad, szívem megremeg,
Egy másik dimenzióba repít a fergeteg.

[Refrén]
Ó, látomás, sötét fátyol, mi rám borul,
Hol a valóság és az álom egybeolvad, elmerül.
Szörnyű szépség, mi elragad, nem ereszt,
Borzongató tánc, mi örökké körbe-körbe jár.

Intense Horror Soundtrack with Dissonant Strings and Creepy Percussion