Untitled

A tarlók kalászát hányván

És a verebek közé belesvén

Nagy szél kapott fel egyszer engem

Áprilisi estén

Fiait kereste arra, és engem talált ott

Épp az útban

Bömbölt, örült s én rengeteg mellén elaludtam

Vitt falvon városon keresztül

Meghempergetett jó sárosra

Így vitt egy pesti csatakos külvárosba

Az utcán jasszok lógtak kiabáltak kiabáltunk

És a jasszok végül berekedtek.

Mondom, valami nagy ünneo volt,

A hivek templomokba mentek,

Es reszkető öreg kézzel

áldást osztottak a szentek

A gyillos végzett emberével

Es úgy menekült, kalaplevéve

1905- ben imigyen iktattak be az alkotmányba

A szép ifjú mosóasszonynak

Reménységnek és tulipánnak

A kártyás munkásnak ligetnek sárnak

fejkendőbe kötözött gondnak

Szegény asszony rég halott már

De fiát a szél el nem hagyja.

Együtt sírunk ha jön az éjjel

És együtt alszunk el virradatra.

I