Exit

Viszik a boldogult ruháját,

megjárta már a földi pályát,

újságpapírba csomagolva

viszi a vén kórházi szolga –

Könnyezve őrzik még ma, holnap

eladják holmi házalónak.

Mit bánja már, hogy mit csinálnak?

Hátatfordíthat a világnak,

elvégzett minden földi dolgot,

fekszik hosszan, tűnődve: boldog!

Nincs gondja ruhára, cipőre,

kenyérre, húsra, tüzelőre:

lehet a böjtje ezeréves,

több éhséget immár nem érez.

Igaz, a nap ragyog, az ég kék –

nem adja érte ezt a békét.

S ki gyáva volt, míg élt, ma bátor:

nem fél, nem fél már a haláltól.