Azél hozott

A tarlók kalászát hányván

És a verebek közé belesvén

Nagy szél kapott fel egyszer engem

Áprilisi estén

Üüü

Fiait kereste arra, és engem talált ott

Épp az útban

Bömbölt, örült s én rengeteg mellén elaludtam

Üü

Vitt falvon városon keresztül

Meghempergetett jó sárosra

Így vitt egy pesti csatakos külvárosba

Üü

Az utcán jasszok lógtak verekedtek

kiabáltak kiabáltunk

És a jasszok végül berekedtek.

Üü

Mondom, valami nagy ünneo volt,

A hivek templomokba mentek,

Es reszkető öreg kézzel

áldást osztottak a szentek

Üü

A gyillos végzett emberével

Es úgy menekült, kalaplevéve

Üü

Reménységnek és tulipántnak

Imigyen iktattak be az alkotmányba

A kártÿás munkásnak fiúgyermekként

A szép ifjú mosóasszonynak

Ligetnek sárnak

fejkendőbe kötözött gondnak

Üü

Szegény asszony rég halott már

De fiát a szél el nem hagyja.

Együtt sírunk ha jön az éjjel

És együtt alszunk el virradatra.

I