A tarlók kalászát hányván
És a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott fel egyszer engem
Áprilisi estén
Üüü
Fiait kereste arra, és engem talált ott
Épp az útban
Bömbölt, örült s én rengeteg mellén elaludtam
Üü
Vitt falvon városon keresztül
Meghempergetett jó sárosra
Így vitt egy pesti csatakos külvárosba
Üü
Az utcán jasszok lógtak verekedtek
kiabáltak kiabáltunk
És a jasszok végül berekedtek.
Üü
Mondom, valami nagy ünneo volt,
A hivek templomokba mentek,
Es reszkető öreg kézzel
áldást osztottak a szentek
Üü
A gyillos végzett emberével
Es úgy menekült, kalaplevéve
Üü
Reménységnek és tulipántnak
Imigyen iktattak be az alkotmányba
A kártÿás munkásnak fiúgyermekként
A szép ifjú mosóasszonynak
Ligetnek sárnak
fejkendőbe kötözött gondnak
Üü
Szegény asszony rég halott már
De fiát a szél el nem hagyja.
Együtt sírunk ha jön az éjjel
És együtt alszunk el virradatra.
I
[Final Chorus]
[Guitar Solo]